Tapasztaltál már olyat, hogy valakin láttad: valami bántja, de mégsem akartál tapintatlan lenni, és alkalmatlankodni a kérdéseiddel? Ilyenkor vártál, hogy ő forduljon feléd, és akkor tudtad, hogy eljött a segítség ideje.

Isten pont így van velünk. Bár ő tudja, hogy mi bánt, (hiszen mindent tud), mégsem alkalmatlankodik, ha mi nem avatjuk bizalmunkba. Helyezd hát szívedet - minden vágyával, nehézségével és örömével - Isteni Mestered kezébe!

Mi a te feladatod az imában? Két dolog: megérkezni és jelen lenni.

Megérkezni: ha magadba nézel azt tapasztalod, hogy bár a tested leült, hogy imádkozz, de fejben még nem érkeztél meg. Még benned van a tegnap esti film az érzelmekkel és gondolatokkal, amit elindított, még szól a zene a füledben, amit utoljára hallgattál, még azon gondolkozol, hogy mit felejtettél el, vagy mit kell csinálnod ima után. Tested megérkezett, de a lelked még máshol jár. Csendesítsd le a gondolataidat, és érkezz meg lélekben is.

Jelen lenni: ha megérkeztél, maradj is a jelenben. Ott, ahol vagy. Ez nagyon nehéz, mert túlzottan hozzászoktunk, hogy egyszerre sok inger ér minket, ezért furcsa a csend. Te azonban, aki komolyan akarsz imádkozni, figyelj Isten jelenlétére és arra, amit csinálsz. Törekedj rá, hogy ne kalandozzanak el gondolataid. Ez nehéz. Sok szent mondta, hogy az igazán összeszedett imádság a lélek legnagyobb teljesítménye. Ne haragudj tehát magadra, ha nem sikerül, de törekedj rá!

 Ha megérkeztél, és jelen vagy teljes szíveddel, akkor várakozz Istenre, és ő nem hagy egyedül!

A zsoltárok kiválóan alkalmasak arra, hogy helyetted fogalmazzák meg az érzéseidet. Fusd át a zsoltárok könyvét, válassz egy olyat, ami kifejezi azt, ami benned van, és sorról-sorra mondd el úgy, hogy minden sor végén tartasz egy lélegzetvételnyi szünetet. Ne siess, hagyd, hogy átjárjon a szöveg. Érezd, hogy benned szólal meg.

Mit tegyél tehát, ha imádkozni akarsz?

1. keress egy helyet, egy szobát, vagy akár a szabadban egy padot, ahol tíz percig nem zavarnak (telefon kikapcs!)
2. hozz egy belső döntést, hogy most tíz percet (vagy kezdetben ötöt, később tizenötöt) Istenre szánsz
3. ezt a döntésedet ima közben ne változtasd, akár könnyen megy az ima, akár fáraszt
4. zárd ki a környezetedet, ülj vagy térdelj kényelmesen, ima közben ne foglalkozz azzal, hogy mi történik körülötted
5. mondd el imádságodat (akár kötött imát: pl.. egy tized rózsafüzér kb. öt perc, de mondhatsz bármilyen imát, ami a szíved szerint van. Vannak jó imagyűjtemények a Neten!)
6. mindig hagyj pár perc csendet a végén, Istennek
7. lezárásképpen mondd el Istennek - mint egy barátnak - hogy mit tapasztaltál, mit köszönsz neki vagy mi volt nehézség. Légy nyugodtan őszinte!

Soha ne felejtsd el: az ima nem attól sikeres, amit érzel, hanem Isten adja meg az értékét. Te csak azt tedd meg, ami rajtad múlik, a többit bízd Őrá!

Tudod mit fogunk csinálni, ha üdvözülünk? Teljes szívünkből és tisztán szeretni fogjuk Istent, dicsőítjük őt, szünet nélkül, és mindazokkal tökéletes szeretetben leszünk, akik velünk együtt üdvözültek. Gondolj erre, ha haragszol valakire. A földön el kell kezdened gyakorolni azt, amit aztán a mennyben szüntelenül tenni fogsz: dicsőíteni Istent, és mindenkivel tökéletes szeretetben lenni. Így tettek azok a szentek, akik már a földön megtapasztalták Isten országát.

Hogy megértsd, mit értek szüntelen imádságon, hadd írjak neked egy példát: ha a kertedben nevelgetett növényeidet meg akarod védeni, és azt szeretnéd, hogy békében növekedjenek, kerítéssel veszed körül őket. Oszlopokat szúrsz le, majd azokra vízszintesen drótot feszítesz, alul, fölül és középen. Ezután veszel fém hálót, és ráerősíted a drótokra. Kész a kerítés. Tégy így a lelkeddel is!

Az oszlopok, amik lelked kertjét védelmezik, azok a szentmisék, amelyeken részt veszel. Hetente egyszer eljársz, de azt is látnod kell, hogy minél sűrűbben állnak az oszlopok, annál erősebb a kerítés. Az alsó, középső és felső huzal a reggeli, déli és esti imádságod. Azt gondolnád talán, hogy lehetetlenség 10 perccel korábban felkelned, pedig könnyebb, mint gondolnád. Vagy tarthatod úgy, hogy a munkád/iskolád mellett az imádság délben megvalósíthatatlan feladat. Pedig egy Miatyánkot elmondani 35 másodperc, amit akár addig is megtehetsz, amíg jön a villamos. Este pedig látod, hogy mennyi mindennel elmegy az időd, biztosan belefér pár perc imádság. A fém háló, ami keresztül-kasul beborítja a kerítést pedig a nap közben elmondott fohászaid. Amikor egy szirénázó mentőautót látsz, mondj egy fohászt a benne ülőkért. Amikor szomorú embert látsz, imádkozz érte. Amikor kisgyermeket látsz, babakocsiban, dicsőítsd Istent az új teremtésért, és ajándékozó gazdagságáért. A lehetőségek határtalanok. 

Csak törekedj rá, hogy Isten jelenléte betöltse a napodat.

Mint ahogy az életben, az imádságban is el van veszve az az ember, akinek kizárólag az érzelmei határozzák meg a döntéseit. Istent keresd, ne az érzelmeidet, mert azok változékonyak, és végső soron csak magadba zárnak.

Nem lehet másképp megtanulni imádkozni, csak ha minden nap, komolyan szánsz rá időt.

Az Oltáriszentség és a Szentségimádás az egyetlen út, amely közvetlenül az égbe vezet!

Ha komolyan kezdesz imádkozni, mindenképp lesz sikertelenség-élményed. Ezt nem kerülheted el. De mielőtt elkeserednél, tudnod kell: nem az a fő cél, hogy emberi léptékkel mérve "jól" imádkozz (azaz minden tökéletesen sikerüljön, jól is érezd magad, végig oda tudj figyelni stb.), hanem az a cél, hogy rendszeresen imádkozz. Isten ugyanis az imádságaid által tud belépni az életedbe. Nem a jó és tökéletes imádság által, hanem egyszerűen azokban az időkben, amikor arra törekszel, hogy vele kapcsolatba lépj, bárhogy is sikerül.

Adott esetben egy "sikertelen", de végigküzdött imádság több kegyelmet hordozhat számodra, mint egy vigasztalásban eltöltött, könnyű imádság.