imádkozzál!

Először ezt olvasd el!

Ez a blog az imádság technikájáról szól. Praktikus segítséget akar nyújtani azoknak, akik az imádság útját keresik, hogy a személyes Istennel találkozzanak. Fontos tudnod, hogy mivel blog, a legfrissebb bejegyzés van legfelül, ezért, ha most érkeztél, talán érdemesebb alulról kezdened. A bejegyzések nem mindig szerkesztetten követik egymást, ha mégis egy témát járok körül, azt jelzem.

Figyelj rá, hogy egy ilyen blog esetében nagyon reális annak a veszélye, hogy túlzottan az imádság technikájára kezdesz koncentrálni. Lassan kialakulhat benned a hozzáállás, hogy igazából a cél az, hogy jól megtanuld a technikát. Csakhogy nem ez a cél. A cél: Isten. Ebben különbözik a keresztény imádság a jógától, a keleti meditációtól, és minden mástól. Nem fog működni az ima csak azért, mert jól csinálod. Szükség van Isten kegyelmére, aki válaszol az imádra. Nem kényszerítheted ki a válaszát, de előkészítheted a szíved, hogy képes legyél meghallani. A keresztény imádság célja tehát, hogy kapcsolatot vegyen fel egy élő és önálló személlyel, Istennel. Ezért ha úgy érzed, hogy túlzottan a technikára koncentrálsz, esetleg elkeserítenek a nehézségek, egy ponton tudnod kell elengedni mindent, amit addig megtanultál. Ha akadályoz a technika, akkor engedd el az érzést, hogy jól akarod csinálni, csak egyszerűen figyelj Istenre. Az imádságban Ő az igazi vezetőd. Hiszen nem csak te keresed az utat Őhozzá, hanem Ő is tehozzád. Még egyszer hangsúlyozom: ne a módszer tökéletesítése legyen a célod, hanem maga Isten.

Ne feledd: az imádság - vállalás. Döntened kell, hogy fontos-e számodra. Ha igen, minden bizonnyal minden nap le kell mondanod valami másról, hogy azt az időt az imára szánd. Magától és véletlenül nem fog történni semmi. De ha hűségesen kitartasz, tapasztalni fogod Isten kegyelmének kiáradását az életedre. A bűn hatalma fokozatosan megtörik, a kísértések gyengülnek, és lassan megkülönböztetés nélkül tudsz majd szeretni.

Keresd tehát Istent, ne legyen semmi sem fontosabb az életedben ennél! Mert csak azok találják meg, akik igazán keresik őt.

2011. március 29.

Ötletek imára 3.

A fohásznak egy nagyon ősi fajtája a Jézus-ima, az ortodox katolikus szerzetesek kedvelt imádsága mind a mai napig. Hívják zarándok imának is, mert kiválóan alkalmas arra, hogy séta, zarándoklat, utazás közben mondják. Itt csak néhány gondolatot írok róla, ha mélyebben el szeretnél merülni benne, rengeteg jó könyvet találsz ebben a témában. (A zarándok, Élni a Jézus-imát, A Jézus-ima, Az élő ima, Idő Istennek stb.)

Az ima két, rövid mondatból áll: Uram, Jézus, Isten Fia! Könyörülj rajtam, bűnösön! Ez a két mondat a keresztény élet két legfontosabb alap-hitvallása.

Az első mondattal a legegyszerűbb és legősibb keresztény hitvallást mondod ki: Jézus Krisztus, aki közöttünk járt, az Isten Fia. Az első keresztények ennek jeleként rajzolták a halat a porba. A hal betűiből ki lehetett rakni azt a mondatot, hogy: Jézus Krisztus, Isten Fia, Megváltó. Ezzel a mondattal tehát megvallod, hogy te is Krisztushoz tartozol.
A második mondattal megvallod saját teremtett voltodat. Megvallod, hogy az életedben Isten az Úr, nem pedig te. Az ősbűn ellen teszel tanúságot. Az ellen, amit a kísértő azóta is mindenkinek a fülébe suttog: olyan leszel, mint az Isten. (Ter 3,5) Ez a gőg, ami nagyon sok bűn kiindulópontja.

Először csak mond el lezt az imát, mint egy röpfohászt, amikor eszedbe jut. Aztán használd akkor, amikor különösen nehéz helyzetben vagy. Ha dühös vagy valakire, vita közben és után, ha fárasztó munkát végzel, ha nem értenek meg, ha megaláznak. Majd kezd el használni minden nap, tudatosan és egyre többet. Nagyon "praktikus", mert bármilyen tevékenység közben mondható.

Végül - ha már sokat imádkoztad - próbáld meg a lélegzetedre mondani. Kilégzésre az első felét, belégzésre a másodikat. Hagyd, hogy az ima átjárjon, és Istenhez kapcsoljon.

Minden imára, de a Jézus-imára különösen igaz, hogy igazán úgy tanulod meg, ha használod. Mondd minden nap, mondd, amikor eszedbe jut, felkelés után, metrón, villamoson, unalmas előadáson, este, elalvás előtt, szóval bármikor.