Az imádságban sokat segít a helyes önismeret. Ha ismered a belső, lelki igényeidet, akkor jól tudod megválasztani azt az imamódot, amiben elmélyülsz.
- vannak emberek, akik inkább érzelmi beállítottságúak. Ők jól teszik, ha az érzelmeiket az imádságba is beleviszik. Készíts magadnak egy ima-sarkot, amit egy kereszttel, mécsessel, drapériával tegyél hangulatossá. Kezdheted az imádat egy énekkel, ami lehet gitáros vagy taizéi. Bármilyen imádságot mondasz utána, hagyd, hogy érzelmileg megérintődj. Pl. ha a rózsafüzért imádkozod, egy-egy pillanatra állj meg a titkoknál, hagyd, hogy hassanak rád. Isten gyakran az érzelmeinket is felhasználva szól hozzánk. Vigasztalást ad, felüdít. Ha szentírási szakaszon elmélkedsz, inkább az evangéliumokból válassz! Képzeld bele magad egy-egy szereplő helyébe, éld át, amit ő átélt, legyél jelen a történetben.
- ha inkább racionális beállítottságú vagy, akkor talán jobban szereted a rendezett, kiszámítható imádságokat. A rózsafüzért mondhatod úgy, hogy nem állsz meg minden titoknál, inkább a gondolataidat próbáld végig Istennél tartani. Ha elmélkedsz egy szentírási szakaszon, válassz a levelekből. Figyeld meg, hogy melyik mondatnál ragadnak meg a gondolataid, és azt ismételgesd, hogy az értelmeddel a mélyére hatolj, és felfedezd, hogy mit mond neked általa a Szentlélek!
Ezek alapján, ha tudod, hogy milyen típus vagy, gondold tovább, és alakítsd aszerint az imaéleted, hogy azzal elősegítsd, ne pedig hátráltasd lelked párbeszédét Istennel!