imádkozzál!

Először ezt olvasd el!

Ez a blog az imádság technikájáról szól. Praktikus segítséget akar nyújtani azoknak, akik az imádság útját keresik, hogy a személyes Istennel találkozzanak. Fontos tudnod, hogy mivel blog, a legfrissebb bejegyzés van legfelül, ezért, ha most érkeztél, talán érdemesebb alulról kezdened. A bejegyzések nem mindig szerkesztetten követik egymást, ha mégis egy témát járok körül, azt jelzem.

Figyelj rá, hogy egy ilyen blog esetében nagyon reális annak a veszélye, hogy túlzottan az imádság technikájára kezdesz koncentrálni. Lassan kialakulhat benned a hozzáállás, hogy igazából a cél az, hogy jól megtanuld a technikát. Csakhogy nem ez a cél. A cél: Isten. Ebben különbözik a keresztény imádság a jógától, a keleti meditációtól, és minden mástól. Nem fog működni az ima csak azért, mert jól csinálod. Szükség van Isten kegyelmére, aki válaszol az imádra. Nem kényszerítheted ki a válaszát, de előkészítheted a szíved, hogy képes legyél meghallani. A keresztény imádság célja tehát, hogy kapcsolatot vegyen fel egy élő és önálló személlyel, Istennel. Ezért ha úgy érzed, hogy túlzottan a technikára koncentrálsz, esetleg elkeserítenek a nehézségek, egy ponton tudnod kell elengedni mindent, amit addig megtanultál. Ha akadályoz a technika, akkor engedd el az érzést, hogy jól akarod csinálni, csak egyszerűen figyelj Istenre. Az imádságban Ő az igazi vezetőd. Hiszen nem csak te keresed az utat Őhozzá, hanem Ő is tehozzád. Még egyszer hangsúlyozom: ne a módszer tökéletesítése legyen a célod, hanem maga Isten.

Ne feledd: az imádság - vállalás. Döntened kell, hogy fontos-e számodra. Ha igen, minden bizonnyal minden nap le kell mondanod valami másról, hogy azt az időt az imára szánd. Magától és véletlenül nem fog történni semmi. De ha hűségesen kitartasz, tapasztalni fogod Isten kegyelmének kiáradását az életedre. A bűn hatalma fokozatosan megtörik, a kísértések gyengülnek, és lassan megkülönböztetés nélkül tudsz majd szeretni.

Keresd tehát Istent, ne legyen semmi sem fontosabb az életedben ennél! Mert csak azok találják meg, akik igazán keresik őt.

2011. december 9.

Nézzünk néhány Bibliai alakot, akik tanítanak minket imádkozni!

Elsőként Dávid királyt hozom eléd példaként. Dávid, ahogy hozták vissza az Úr ládáját, így imádkozott:

Dávid és Izrael egész háza teljes lendülettel táncoltak az Úr előtt, s énekeltek citera, hárfa, dob, csengettyű és cintányér kíséretében. (2Sám 6,5) Ez nem tetszett a feleségének, aki megneheztelt rá, mert királyhoz méltatlan módon viselkedett. Erre Dávid így felelt: Az Úr előtt táncoltam! Az Úr életére, aki engem atyád és egész háza helyett kiválasztott, s megtett fejedelemnek az Úr népe, Izrael fölött: Az Úr előtt igenis táncolok. Sőt, még jobban megalázkodom, mint most, akkor is, ha a te szemedben megvetésre méltó vagyok is. (2Sám 6,21-22)

Mire tanít minket Dávid?

Először is: megvan-e az öröm, az önfeledtség az imádságodban? Mersz-e spontán örülni Istennek? Tudod-e őt dicsőíteni? Imáink sokszor leszűkülnek kérésre és hálaadásra. Fedezd fel a dicsőítés szabadságát! Aki dicsőít, az érdek nélkül szereti Istent. Nem kér, nem vár semmit cserébe, csupán örvendezik Isten jelenlétének. Próbáld ki! Szánj rá időt, hogy imában dicsőítsd Istent a saját szavaiddal. (Kezdetben nyugodtan keress egy zsoltárt, ami jól kifejezi gondolataidat, hogy segítsen elindulni.)
Az önfeledtség azt is jelenti, hogy - úgy, mint Dávid - nem törődsz azzal, hogy mások mit gondolnak. Mered magad szabadnak érezni Isten jelenlétében. Csak hunyd be a szemed, és egyedül Istenre figyelj! Írtam már neked a testtartásról. A testünk végzi a kommunikáció nagy részét. Nem mondhatod valakinek, hogy örülsz, hogy látod, ha közben legörbül a szád, és nem nézel a szemébe. Nyugodtan imádkozz a testeddel is!

Mint Dávid, az Úr ládája előtt, feledkezz bele az imába! Dicsérd Teremtődet!