Először ezt olvasd el!

Ez a blog az imádság technikájáról szól. Praktikus segítséget akar nyújtani azoknak, akik az imádság útját keresik, hogy a személyes Istennel találkozzanak. Fontos tudnod, hogy mivel blog, a legfrissebb bejegyzés van legfelül, ezért, ha most érkeztél, talán érdemesebb alulról kezdened. A bejegyzések nem mindig szerkesztetten követik egymást, ha mégis egy témát járok körül, azt jelzem.

Figyelj rá, hogy egy ilyen blog esetében nagyon reális annak a veszélye, hogy túlzottan az imádság technikájára kezdesz koncentrálni. Lassan kialakulhat benned a hozzáállás, hogy igazából a cél az, hogy jól megtanuld a technikát. Csakhogy nem ez a cél. A cél: Isten. Ebben különbözik a keresztény imádság a jógától, a keleti meditációtól, és minden mástól. Nem fog működni az ima csak azért, mert jól csinálod. Szükség van Isten kegyelmére, aki válaszol az imádra. Nem kényszerítheted ki a válaszát, de előkészítheted a szíved, hogy képes legyél meghallani. A keresztény imádság célja tehát, hogy kapcsolatot vegyen fel egy élő és önálló személlyel, Istennel. Ezért ha úgy érzed, hogy túlzottan a technikára koncentrálsz, esetleg elkeserítenek a nehézségek, egy ponton tudnod kell elengedni mindent, amit addig megtanultál. Ha akadályoz a technika, akkor engedd el az érzést, hogy jól akarod csinálni, csak egyszerűen figyelj Istenre. Az imádságban Ő az igazi vezetőd. Hiszen nem csak te keresed az utat Őhozzá, hanem Ő is tehozzád. Még egyszer hangsúlyozom: ne a módszer tökéletesítése legyen a célod, hanem maga Isten.

Ne feledd: az imádság - vállalás. Döntened kell, hogy fontos-e számodra. Ha igen, minden bizonnyal minden nap le kell mondanod valami másról, hogy azt az időt az imára szánd. Magától és véletlenül nem fog történni semmi. De ha hűségesen kitartasz, tapasztalni fogod Isten kegyelmének kiáradását az életedre. A bűn hatalma fokozatosan megtörik, a kísértések gyengülnek, és lassan megkülönböztetés nélkül tudsz majd szeretni.

Keresd tehát Istent, ne legyen semmi sem fontosabb az életedben ennél! Mert csak azok találják meg, akik igazán keresik őt.

2011. november 14.

Ha meggyőződtél róla, hogy pusztába kerültél, két dolgot ne tegyél: egyrészt ne add fel. Tudom, hogy sokszor hangsúlyozom, de a lelkiéletben azok rekednek meg leggyakrabban, akik bármilyen okból feladják. Legtöbbször az a baj, hogy nem ismerik fel, hogy pusztába kerültek, és azt hiszik, hogy Isten magukra hagyta őket, számukra nem lehetséges az imádságos élet. Ha nem adod fel, bármi is az oka annak, hogy megrekedt a fejlődésed, egyszer tovább fogsz lendülni. Isten ugyanis maga is akarja az előmeneteledet, nem hagy magadra. A másik, amit kerülnöd kell, hasonló ehhez: ne szabj határidőt se magadnak, se Istennek. Ha a lelki előmeneteledet szigorúan megtervezed előre, meghatározod az időpontokat, akkor el fogsz keseredni, ha mégsem akaratod szerint történnek a dolgok. Egészen bíznod kell Istenben, ő a mestered! Bízd Rá, hogy mikor milyen ajándékot ad, te pedig törekedj az imára, ne legyen más dolgod!