Az imádság második akadálya a bűn. Ha már régen voltál gyónni, ha emiatt egy ideje nem is áldozol, ha érzed lelkeden az elkövetett bűnök súlyát, akkor érezheted nehéznek az imádságot és távolinak Istent. Így ír erről a Szentírás: "Nem! Nem rövid az Úr keze: meg tudna szabadítani, s a füle sem süket a hallásra. Nem, hanem a ti gonoszságaitok ütöttek szakadékot köztetek és Istenetek között." Iz 59,1-2 és: "Aki az Úr nevét hívja segítségül, szakítson a bűnös élettel." 2Tim 2,19. A bűnöd szakadék (más fordítás szerint fal) közted és Isten között. Imaéleted ellaposodik, vagy meg is szűnik. Ilyenkor mondasz olyanokat, hogy "nekem imádság egy szép zene meghallgatása", "nekem imádság egy szép táj szemlélése", "egy mosoly egy kisgyermek arcán". Csupa olyan dolog, ami szép, de nem valósítja meg az igazi imádságot, ami párbeszéd Istennel. Az életed ezen szakaszában néha mégis nagy Isten élményt élsz meg, úgy érzed, Isten megszólít, megérint egy pillanatban szinte hallod, hogy szól, a szíved megdobban, érzed vonzását. De vigyázz: ez nem azt jelenti, hogy közel vagy hozzá, hanem éppen ellenkezőleg: ezekkel az apró örömökkel, vigasztalásokkal próbál téged visszahívni magához. Határozd el tehát magadat, hogy elmész gyónni. Pesten a napnak szinte minden szakában találsz szabad gyóntatószéket. És még valami: ne keverd össze a gyónást a lelkivezetéssel! A jó gyóntatóatya legfontosabb ismérve, hogy elérhető. Természetesen különösen jó, ha olyan atyához mész, aki lelki tanácsokkal is ellát, de a kegyelem a tanácsok nélkül is kiárad és működik, és neked most erre van szükséged. Most itt van, és közvetíti számodra Isten bűnbocsátó kegyelmét. Ha kifogásokat keresel, legyél biztos benne, hogy a kísértő segít, hogy találj is. Isten azonban hív. Ne hagyd figyelmen kívül a hívását!
Ha gyakrabban jársz gyónni, fontold meg az elhatározást, hogy egy-két hetente eljárj. Lelkiismereted így tud annyira kifinomult lenni, hogy már nem csak a nagy bűnöket érzékeli, hanem a kisebb hibáktól is szabadulni akar. Végső soron ez a szentség útja: megszabadulni mindentől, ami elválaszt téged Istenedtől, nem nézve, hogy kicsi vagy nagy bűn, nem kötve kompromisszumot, hanem futni a bűntől, egyenesen Istenhez.
Ha gyakrabban jársz gyónni, fontold meg az elhatározást, hogy egy-két hetente eljárj. Lelkiismereted így tud annyira kifinomult lenni, hogy már nem csak a nagy bűnöket érzékeli, hanem a kisebb hibáktól is szabadulni akar. Végső soron ez a szentség útja: megszabadulni mindentől, ami elválaszt téged Istenedtől, nem nézve, hogy kicsi vagy nagy bűn, nem kötve kompromisszumot, hanem futni a bűntől, egyenesen Istenhez.
