imádkozzál!

Először ezt olvasd el!

Ez a blog az imádság technikájáról szól. Praktikus segítséget akar nyújtani azoknak, akik az imádság útját keresik, hogy a személyes Istennel találkozzanak. Fontos tudnod, hogy mivel blog, a legfrissebb bejegyzés van legfelül, ezért, ha most érkeztél, talán érdemesebb alulról kezdened. A bejegyzések nem mindig szerkesztetten követik egymást, ha mégis egy témát járok körül, azt jelzem.

Figyelj rá, hogy egy ilyen blog esetében nagyon reális annak a veszélye, hogy túlzottan az imádság technikájára kezdesz koncentrálni. Lassan kialakulhat benned a hozzáállás, hogy igazából a cél az, hogy jól megtanuld a technikát. Csakhogy nem ez a cél. A cél: Isten. Ebben különbözik a keresztény imádság a jógától, a keleti meditációtól, és minden mástól. Nem fog működni az ima csak azért, mert jól csinálod. Szükség van Isten kegyelmére, aki válaszol az imádra. Nem kényszerítheted ki a válaszát, de előkészítheted a szíved, hogy képes legyél meghallani. A keresztény imádság célja tehát, hogy kapcsolatot vegyen fel egy élő és önálló személlyel, Istennel. Ezért ha úgy érzed, hogy túlzottan a technikára koncentrálsz, esetleg elkeserítenek a nehézségek, egy ponton tudnod kell elengedni mindent, amit addig megtanultál. Ha akadályoz a technika, akkor engedd el az érzést, hogy jól akarod csinálni, csak egyszerűen figyelj Istenre. Az imádságban Ő az igazi vezetőd. Hiszen nem csak te keresed az utat Őhozzá, hanem Ő is tehozzád. Még egyszer hangsúlyozom: ne a módszer tökéletesítése legyen a célod, hanem maga Isten.

Ne feledd: az imádság - vállalás. Döntened kell, hogy fontos-e számodra. Ha igen, minden bizonnyal minden nap le kell mondanod valami másról, hogy azt az időt az imára szánd. Magától és véletlenül nem fog történni semmi. De ha hűségesen kitartasz, tapasztalni fogod Isten kegyelmének kiáradását az életedre. A bűn hatalma fokozatosan megtörik, a kísértések gyengülnek, és lassan megkülönböztetés nélkül tudsz majd szeretni.

Keresd tehát Istent, ne legyen semmi sem fontosabb az életedben ennél! Mert csak azok találják meg, akik igazán keresik őt.

2011. január 14.

Amikor válogatsz a szentmisék között, vagy a papra, zenére, fűtésre panaszkodsz, mindig azon gondolkodom, hogy ha szerelmes vagy, és kedveseddel ültök a Margit szigeten egy padon, és történetesen hűvös nyári este van, a pad is kényelmetlen, és még Ő is a válladra hajtja a fejét, vajon min szoktál gondolkodni? Hogy mikor lesz már vége, mikor megyünk haza? Vagy pedig titkon azért szoktál imádkozni, hogy a boldog pillanatnak soha ne legyen vége?

Ne a templomot szeresd, ne az énekeseket, ne a papot. Hanem figyelj a Teremtőddel való találkozásra. Ne mulaszd el az alkalmat, ami soha nem fog visszatérni. Legyél jelen minden gondolatoddal és érzéseddel, életed legfontosabb pillanatában!