Először ezt olvasd el!

Ez a blog az imádság technikájáról szól. Praktikus segítséget akar nyújtani azoknak, akik az imádság útját keresik, hogy a személyes Istennel találkozzanak. Fontos tudnod, hogy mivel blog, a legfrissebb bejegyzés van legfelül, ezért, ha most érkeztél, talán érdemesebb alulról kezdened. A bejegyzések nem mindig szerkesztetten követik egymást, ha mégis egy témát járok körül, azt jelzem.

Figyelj rá, hogy egy ilyen blog esetében nagyon reális annak a veszélye, hogy túlzottan az imádság technikájára kezdesz koncentrálni. Lassan kialakulhat benned a hozzáállás, hogy igazából a cél az, hogy jól megtanuld a technikát. Csakhogy nem ez a cél. A cél: Isten. Ebben különbözik a keresztény imádság a jógától, a keleti meditációtól, és minden mástól. Nem fog működni az ima csak azért, mert jól csinálod. Szükség van Isten kegyelmére, aki válaszol az imádra. Nem kényszerítheted ki a válaszát, de előkészítheted a szíved, hogy képes legyél meghallani. A keresztény imádság célja tehát, hogy kapcsolatot vegyen fel egy élő és önálló személlyel, Istennel. Ezért ha úgy érzed, hogy túlzottan a technikára koncentrálsz, esetleg elkeserítenek a nehézségek, egy ponton tudnod kell elengedni mindent, amit addig megtanultál. Ha akadályoz a technika, akkor engedd el az érzést, hogy jól akarod csinálni, csak egyszerűen figyelj Istenre. Az imádságban Ő az igazi vezetőd. Hiszen nem csak te keresed az utat Őhozzá, hanem Ő is tehozzád. Még egyszer hangsúlyozom: ne a módszer tökéletesítése legyen a célod, hanem maga Isten.

Ne feledd: az imádság - vállalás. Döntened kell, hogy fontos-e számodra. Ha igen, minden bizonnyal minden nap le kell mondanod valami másról, hogy azt az időt az imára szánd. Magától és véletlenül nem fog történni semmi. De ha hűségesen kitartasz, tapasztalni fogod Isten kegyelmének kiáradását az életedre. A bűn hatalma fokozatosan megtörik, a kísértések gyengülnek, és lassan megkülönböztetés nélkül tudsz majd szeretni.

Keresd tehát Istent, ne legyen semmi sem fontosabb az életedben ennél! Mert csak azok találják meg, akik igazán keresik őt.

2011. január 9.

Kérdezted, hogy mennyit imádkozz naponta. Nehéz erre válaszolni. Ha eddig semennyit nem imádkoztál, akkor először szánj rá minden nap kétszer öt percet (reggel és este). Figyelj arra, hogy ez komoly öt perc legyen, odafigyeléssel, elszántsággal. Ne rövidítsd, ne csapd össze. Készülj rá, teremtsd meg a környezetet, és ami a legfontosabb: gyakorold, hogy ebben a kétszer öt percben hűséges legyél. Semmi nem fontosabb az imában a hűségnél! Pont akkor, amikor nehezen fér bele a napodba, amikor fáradt vagy, kedvetlen, haragos, akkor a legfontosabb a hűség ahhoz az imához, amit még a vigasztalás idején elhatároztál! És figyelj rá, hogy imádság legyen, tehát párbeszéd Istennel. Ne zenehallgatás, vagy az elmúlt napodon való gondolkodás. Párbeszéd.

Vigyázz azonban, ha most kezdesz komolyabban imádkozni, hogy ne vállalj túl sokat az elején. Ilyenkor fogd vissza a lelkesedésedet, mert ha többet vállalsz, mint amennyit be tudsz tartani, végül ez oda vezet, hogy elkeseredsz, és távolabb kerülsz az imától, mint előzőleg voltál.

Ha már hűséges vagy az imában, vállalj többet. Próbálj ki még egy imamódot az előzőek mellett,  imádkozz még egy időpontban a nap folyamán, amikor eddig nem imádkoztál, tanulj meg még egy imádságot, olvass Szentírást, imádkozz egy tized Rózsafüzért minden nap. Ha gondolod, apró lemondásokkal teheted ezt még kedvesebbé Isten előtt. Kelj fel tíz perccel korábban, feküdj kicsit később. Jusson eszedbe napközben is Isten jelenléte. Egy-egy röpfohászt el lehet mondani metrón, villamoson, bárhol. Találhatsz egy számodra kedves imádságot, amit megtanulsz, és mondjuk minden nap délben elmondod. Csak mindig előre haladj, mindig közelebb Istenhez. A végső célod a szüntelen imádság legyen (1Tessz 5,17). Amikor lelkedet - bárhol vagy is - elragadja Isten jelenléte, és egész életed szüntelen örvendezés lesz az Ő jelenlétében.
Címkék: ,