Tudod, sokáig nem értettem, hogy miért ajánlják a lelki mesterek, hogy imádságban gyakran elmélkedjünk a halálunkon. Modern - pszichológiával átitatott - lelkiségünk idegenkedik ettől. Félünk, nehogy depressziósak legyünk az ilyen gyakorlatoktól, ezért inkább ezeket kihagyjuk. Most azonban megértettem, hogy az ördög lesikerültebb kísértése, hogy elhiteti velünk: nincsen halál. Érzékeidet elkápráztatja a világ minden szépségével, hogy lassan felejtsd el: itt tartózkodásod csupán átmeneti. És ha már elhitted, hogy örökké élsz, akkor  többé nem készülsz arra, hogy egyszer meg kell állj Isteni Mestered színe előtt, és számot kell adj a cselekedeteidről. Vajon ott vagy-e az öt okos szűz között, akik tudják, hogy eljön majd a házigazda, és ezért elegendő lámpaolajjal kell készülniük, hogy ha késik, akkor is készen álljanak?

Ne szeressétek a világot, sem azt, ami a világban van! Ha valaki szereti a világot, nincs meg benne az Atya szeretete, mivel minden, ami a világban van: a test kívánsága, a szem kívánsága és az élet kevélysége, nem az Atyától van, hanem a világból. De a világ elmúlik a kívánságaival együtt. Csak aki az Isten akaratát teljesíti, az marad meg örökre. 1Jn 2,15-17

Talán most még csak gyermek vagy, és édes tejjel táplál téged Teremtőd. Ha azonban felnősz a hitben, megérted majd, hogy akiket Ő igazán szeret, azoknak keresztet ajándékoz, hogy a szívük ne nehezüljön el a világ szeretetében, és így megmentse őket az örök életre.