A lelki életünkben a legtöbb problémám gyökere, hogy sok okos írást és könyvet olvasunk, de igencsak keveset váltunk tettekre. Ha csak azt életünkké tennénk, amit a Bibliában olvasunk, bizonyosan meglátnánk Istent. Addig viszont csak sok okos gondolat, de mind nyomtalanul eltűnik, mert nem lesznek belőle tettek. Nem épülnek bele az életvitelembe, nem változtatnak meg. Egy ideig még emlékszem rájuk, aztán más gondolatok átveszik a helyüket. A keresztény élet Isten arcának szemlélése. Imitatio Christi, azaz Krisztus követése. Ahogy az apostol fogalmaz: "ugyan azt a lelkületet ápoljátok magatokban, amely Krisztus Jézusban volt!" Fil 2,5
Olvasd el figyelmesen a következő részt Máté evangéliumából:
"Aki hallgatja szavamat, és tettekre is váltja, az okos emberhez hasonlít, aki sziklára építette a házát. Szakadt a zápor, ömlött az ár, süvített a szél, és nekizúdult a háznak, de nem dőlt össze, mert szikla volt az alapja. Aki hallgatja ugyan tanításomat, de nem váltja tettekre, a balga emberhez hasonlít, aki házát homokra építette. Szakadt a zápor, ömlött az ár, süvített a szél, és nekizúdult a háznak. Az összedőlt és romhalmazzá vált." (Mt 7,24-27)
Látod, azt tanítja az evangélium, hogy az életünk biztos alapja, ha Jézus tanítását tettekre váltjuk. Bolond az, aki csak hallgatja az evangéliumot, és nem éli meg. Az első vihar elsodorja élete házát, egy kis szellőtől már romokban hever a hite. Mennyien vannak így! Te ne legyél egy közülük! Kitartani a tettekben, Krisztus követésében: ez a szentség útja, ez az út vezet az Istennel egyesült életre!
