Ha rendszeresen akarsz imádkozni, ki kell alakítanod a helyét és a "rítusát" a napodban. Úgy, mint ahogy kialakítottad az étkezésnek, tanulásnak, netezésnek. A kialakult szokás miatt elképzelhetetlen, hogy mondjuk valamelyik nap elfelejtesz enni. Legyen meg az ima helye és ideje is, reggel, napközben és este. Ha folyton rohansz reggel, ezért elkapkodod a reggeli imádat, nézd meg, hogy mi az, amit mindenképp megcsinálsz reggel, bármennyire is sietned kell. Ahhoz hasonlóan tégy róla, hogy az ima is ilyen legyen. Napközben a legegyszerűbb, ha találsz egy nyitva tartó templomot, ahova minden nap be tudsz térni iskola/munka után egy Úrangyalára, tíz percre Bibliát olvasni, vagy egy tized rózsafüzért elmondani. (Sok gimnáziumban már van kápolna, ami kiválóan alkalmas erre.) Este pedig figyelj rá, hogy ne a lámpaoltás után, az ágyban fekve, félálomban elmormolt ima legyen a nap lezárása, hanem egy komoly összegzés. Ez az idő a visszatekintés, a lelkiismeret-vizsgálat ideje, szánd rá, megéri. Lassan rádöbbensz majd, hogy hogyan volt jelen Isten a napodban, és úgy fekszel majd le, hogy érzed Isten szeretetét és jelenlétét.

Légy biztos benne, hogy nincsen semmi, ami fontosabb az életedben az imánál.

Isten szeretetnyelve a minőségi idő.

Az Internet legnagyobb veszélye, hogy napi sok száz okos gondolattal találkozol. Megkapod a facebookon, emilen vagy rátalálsz egy honlapon. Aztán, ahogy elolvastad, kikapcsolod a gépet, és élsz tovább úgy, ahogy addig, mert egyszerűen ezt a mennyiséget nem lehet befogadni. Ez a blog viszont értelmetlen, ha csak az okos gondolatok tárházát növeli. Ezért figyelj rá, hogy amit elolvasol, azt gyakorold! Ne olvass egyszerre sokat, inkább csak egy bejegyzést, és azt próbáld megélni. Az életed és az imaéleted nem változik meg, ha nem teszel érte valamit. (Csak azért, mert megnéztél egy Jackie Chan filmet, még nem tudsz karatézni, hiába érzed úgy!)

A kísértéseid és a bukásaid az alázatosságod próbái. Ha túl sokat foglalkozol velük, akkor végül csak magad körül fogsz pörögni. Ezért figyelmed mindig legyen Istennél, ne sokat törődj kicsiségeddel, tehetetlenségeddel. Bízd ezeket rá, és akkor eléred majd, hogy megpihenhetsz a jelenlétében!

Az imádság kegyelem! Gyermek vagy, aki gyenge és elesett, aki önmagát nem tudja táplálni. Egy dolgot tehet, ha éhes: bízik benne, hogy szülei meghallják sírását. Az imádságod legyen ilyen szüntelen könyörgés a Mennyei Atyához, de ne feledd el, hogy te magad nem tudod szívedet Istenhez emelni. Bíznod kell Benne, és türelmesen várakoznod Rá. És Ő, mint jó apa, betölti szükségedet. Ez a gyermeki bizalom, ez a teljes ráhagyatkozás legyen a szíved hozzáállása, és akkor a gőg szelleme nem kísérthet meg.

Azt mondja az evangélium, hogy a kereszténynek a világban kell élnie, de nem a világból. Fontold meg, hogy életednek melyik területén uralkodik a világ. Talán a lelkiéletben való előrehaladásodat az akadályozza, hogy nem tudsz kivonulni Egyiptomból. Pedig a keresztény élet együtt jár a remeteséggel. Nem tehetsz meg akármit, nem nézhetsz, nem olvashatsz, nem hallgathatsz akármit. Ha a szemed megbotránkoztat, vájd ki, ha a kezed megbotránkoztat, vágd le. Mit jelent ez? Ha folyamatosan kísért valami, és gyakran bűnre visz, vesd ki az életedből. Látni fogod, hogy sok dolog van, amiről azt hiszed, hogy mindenképp szükséged van rá, de amikor lemondasz róla, rájössz, hogy mennyivel szabadabb vagy nélküle.

Újra és újra hangsúlyozom, hogy az imádságban nem ugyanaz a siker, mint amit megszoktál az élet más területein. Ha egy hosszú imádságot végigküzdöttél, harcolva mindenféle kísértéssel/fáradtsággal/kedvetlenséggel, lehet, hogy lelkednek sokkal nagyobb hasznára vállt, mintha tíz centivel lebegtél volna a föld fölött egész idő alatt. A te dolgod az imában a hűség! Minden mást bízz Istenre, és ő bőkezűen megajándékoz!