A harmadik: János, a szeretett tanítvány

Jn 13,23 – A tanítványok közül az egyik, akit kedvelt Jézus, az asztalnál Jézus mellett ült. Simon Péter intett neki és kérte: „Kérdezd meg, kiről beszél.” Erre Jézus keblére hajolt, és megkérdezte: „Uram, ki az?”
János, a szeretett tanítvány tapasztalta azt, hogy vannak pillanatok, amiket Jézushoz hajolva lehet csak megélni. Valószínűleg nem csak ennél az egy kérdésnél, hanem egész este Jézushoz közel ült, és gyakran hozzá hajolt. Olyan bensőséges intimitás ez, amit sokan elveszítettek már. Az emberi kapcsolatainkban sem merjük megtapasztalni. Mennyi felszínes kapcsolatot tölt ki az állandó és fölösleges fecsegés! A szeretet akkor igazi, a barátság akkor mély, ha egymás jelenlétében csendben tudunk maradni. Érezted már, hogy kényszeresen ki akarod tölteni a váratlanul beálló csendet? Miért félsz tőle? Tapasztaltad már, hogy valakivel akkor is megértitek egymást, amikor hallgattok? Akkor bensőséges a kapcsolatotok, ha nem érzed magad zavarban pusztán azért, mert csendben vagytok egymás jelenlétében. Ne menekülj Isten csendes jelenléte elől. Légy bátor kettesben maradni vele egy Szentségimádáson, vagy áldozás utáni csendben. Ne töltsd ki a csendet gondolatokkal, énekekkel, olvasással. Hajolj oda Istenhez, hogy érezd megnyugtató jelenlétét!

Újra leírom: Isten szeretetnyelve a minőségi idő. Add meg neki azt, amivel legjobban szeretheted őt!

Ha éppen akkor rohannak meg a gondolatok, amikor leülsz imádkozni, ha éppen akkor jut eszedbe újra egy régi sérelem, és elönt a harag, akkor legyen gyanús számodra, hogy valaki nagyon nem akarja, hogy imádkozz. Ő az, aki kisgyerek korodtól kezdve azért küzd, hogy elválasszon téged Istentől. Te azonban ne küzdj ellene, csak egyszerűen ne vegyél róla tudomást. Térj vissza az imához, elengedve minden zavaró gondolatot és érzést. Isten jelenléte megszabadít.

A második, akit eléd hozok, Jeremiás.

Jer 20,7-8: Rászedtél, Uram! S én hagytam, hogy rászedj. Erősebb voltál nálam és legyőztél. Nevetségessé váltam napról napra: aki csak lát, mind kicsúfol….Az Úr szava így mindennap gyalázatomra vált és csúfságomra.

Amire Jeremiás tanít minket, az az őszinteség. A bensőséges imához vezető út fontos része, hogy nem hallgatsz el semmit Isten előtt. Mindent elé társz, ami a szívedben van. Akkor is, ha nehéz kimondani, akkor is, ha haragszol. Ne rejtsd el. Bár - persze - tudja, de annyira szeret, hogy ha te nem adod neki, akkor nem lép be abba a helyzetbe. Ne idealizáld se magadat, se a kapcsolatotokat! Isten nem egy vendég, akit csak a tiszta szobába engedünk be. Ő családtag akar lenni, mert úgy tud igazán felemelni téged magához.

Az elszenvedett sebezhetőség, a tehetetlenség élménye, akár a tehetetlen harag élménye is segít letérdelni Isten előtt. Ha mélyen rádöbbensz, hogy gyenge vagy és esetlen, akkor végre kinyújtod majd a kezedet, hogy valaki nálad sokkal hatalmasabba kapaszkodj.

Nézzünk néhány Bibliai alakot, akik tanítanak minket imádkozni!

Elsőként Dávid királyt hozom eléd példaként. Dávid, ahogy hozták vissza az Úr ládáját, így imádkozott: 

Dávid és Izrael egész háza teljes lendülettel táncoltak az Úr előtt, s énekeltek citera, hárfa, dob, csengettyű és cintányér kíséretében. (2Sám 6,5)  Ez nem tetszett a feleségének, aki megneheztelt rá, mert királyhoz méltatlan módon viselkedett. Erre Dávid így felelt: Az Úr előtt táncoltam! Az Úr életére, aki engem atyád és egész háza helyett kiválasztott, s megtett fejedelemnek az Úr népe, Izrael fölött: Az Úr előtt igenis táncolok. Sőt, még jobban megalázkodom, mint most, akkor is, ha a te szemedben megvetésre méltó vagyok is. (2Sám 6,21-22)

Mire tanít minket Dávid?

• Először is: megvan-e az öröm, az önfeledtség az imádságodban? Mersz-e spontán örülni Istennek? Tudod-e őt dicsőíteni? Imáink sokszor leszűkülnek kérésre és hálaadásra. Fedezd fel a dicsőítés szabadságát! Aki dicsőít, az érdek nélkül szereti Istent. Nem kér, nem vár semmit cserébe, csupán örvendezik Isten jelenlétének. Próbáld ki! Szánj rá időt, hogy imában dicsőítsd Istent a saját szavaiddal. (Kezdetben nyugodtan keress egy zsoltárt, ami jól kifejezi gondolataidat, hogy segítsen elindulni.)
• Az önfeledtség azt is jelenti, hogy - úgy, mint Dávid - nem törődsz azzal, hogy mások mit gondolnak. Mered magad szabadnak érezni Isten jelenlétében. Csak hunyd be a szemed, és egyedül Istenre figyelj! Írtam már neked a testtartásról. A testünk végzi a kommunikáció nagy részét. Nem mondhatod valakinek, hogy örülsz, hogy látod, ha közben legörbül a szád, és nem nézel a szemébe. Nyugodtan imádkozz a testeddel is!

Mint Dávid, az Úr ládája előtt, feledkezz bele az imába! Dicsérd Teremtődet!

Azt hiszem csak az jut el a bensőséges imáig, aki szívének rejtett sötétségeivel szembe tud nézni, és Isten előtt fel tudja tárni őket. Ha találkoztál saját sebeiddel, és megtapasztalod, hogy Isten mindezek ellenére mennyire túláradóan szeret, akkor tudsz mások gyöngeségeire is irgalommal nézni. Ez segít tehát az igazi szeretetre és megbocsátásra. És ez segít arra is, hogy egyedül Istenben bízzál. Hiszen tapasztalod, hogy saját erődből a legegyszerűbb bűnnel sem tudsz megbirkózni. Ne légy tehát gőgös, hanem bízd magad Istenre!

A Szentírásban, az igazságtalan szolga példabeszédében, Jézus arról tanít, hogy megbocsátani annyi, mint nagyvonalúan elengedni a másik fél tartozását. Minden megbocsátásban elengeded az igazsághoz való jogodat. Ezt meg tudod tenni akkor is, ha a másik nem kér bocsánatot. Tehát ne azért tedd, mert megérdemli és ne is azért, mert kapsz valamit cserébe. Hanem azért, mert te magad is megtapasztaltad Isten nagyvonalú megbocsátását. Ne feledd azonban, hogy a történet végén a szolgát azért éri urának büntetése, mert ő erre a nagyvonalúságra nem volt hajlandó. Ha nem bocsátasz meg, nem csak a büntetést kockáztatod, hanem elveszíted a kapcsolatot Istennel, aki életed értelme és egyetlen öröme.

Az ima csak üres szócséplés, ha nem hiszed a szívedben, hogy van egy személyes Isten, aki meghallgat, és akivel kapcsolatot lehet létesíteni. Indítsd fel magadban ezt a hitet! A bensőséges imához vezető út ebből a hitből és az elhatározásodból áll, hogy mindvégig kitartasz.

Ha meggyőződtél róla, hogy pusztába kerültél, két dolgot ne tegyél: egyrészt ne add fel. Tudom, hogy sokszor hangsúlyozom, de a lelkiéletben azok rekednek meg leggyakrabban, akik bármilyen okból feladják. Legtöbbször az a baj, hogy nem ismerik fel, hogy pusztába kerültek, és azt hiszik, hogy Isten magukra hagyta őket, számukra nem lehetséges az imádságos élet. Ha nem adod fel, bármi is az oka annak, hogy megrekedt a fejlődésed, egyszer tovább fogsz lendülni. Isten ugyanis maga is akarja az előmeneteledet, nem hagy magadra. A másik, amit kerülnöd kell, hasonló ehhez: ne szabj határidőt se magadnak, se Istennek. Ha a lelki előmeneteledet szigorúan megtervezed előre, meghatározod az időpontokat, akkor el fogsz keseredni, ha mégsem akaratod szerint történnek a dolgok. Egészen bíznod kell Istenben, ő a mestered! Bízd Rá, hogy mikor milyen ajándékot ad, te pedig törekedj az imára, ne legyen más dolgod!

Az Istenről való gondolkodást ne keverd össze az imádsággal!

Időnként írok neked a pusztáról, mert ez fontos és gyakori tapasztalata a lelkiéletnek. Ahogy a zsidó nép negyven évet kellett vándoroljon a pusztában, mielőtt az Egyiptomból való kiszabadulás után beléphetett az ígéret földjére, úgy neked is hosszú az út az Istennel egyesült életig. Ez az út tartalmaz lelki örömöket, istenélményeket, találkozásokat és olyan időszakokat is, amikor az ima látszólag gyümölcstelen. Nagyon fontos azonban, hogy megvizsgáld és megkülönböztesd a puszta tapasztalatát a bűnök miatt halott lélek tapasztalatától. Mindkettő távolságot él meg Istentől, de míg az egyiket Isten valójában féltőn óvja és vezeti, addig a másik - saját elhatározásából - Isten nélkül él. Vizsgáld meg az életed, hogy nem uralkodik-e rajta a bűn. Ha igen, akkor itt az ideje magadat egészen és kompromisszumok nélkül Isten kezébe helyezni. Komoly bűnbánat után keress egy alkalmat, amikor őszinte imában átadod az életed Teremtődnek. Látszólag apró, talán rövid gesztus ez, és nem is a külsőségek teszik naggyá, hanem az, ha egészen - a lelked mélyéig - komolyan gondolod.

Nagyon fontos, hogy az imaéleted ne függjön a pillanatnyi hangulatodtól! Határozd el, hogy minden nap komolyan fogsz időt szánni az imára, és amikor leülsz imádkozni, előre döntsd el, hogy hány percet töltesz Istennel. Ettől pedig ima közben ne térj el, akkor sem, ha nehezedre esik koncentrálni, és megmaradni az imában!

Praktikus segítség, ha vezetsz lelkinaplót. Ebbe ne azt írd, hogy mi történt veled aznap, hanem a lelki életed eseményeit. A vállalásaidat, tehát, hogy milyen elhatározást tettél, milyen imát próbáltál ki, és milyen volt ezekről a tapasztalatod. Vezesd, hogy mit tapasztaltál ima közben, akkor is, ha nem tapasztaltál semmit. Hosszú távon lesz segítségedre abban, hogy lásd: miben fejlődsz, és mire kell jobban odafigyelned. Hónapokkal később jó lesz visszaolvasni, hogy valami, ami régen gondot okozott, ma már meg se kottyan, vagy éppen: ami most zavar, már hónapok óta nem szűnik. Ez utóbbi esetben jó figyelmeztetés lesz számodra, hogy más úton keresd a megoldást, mint eddig.

A napló tehát abban segít, hogy a lelkiéletedet tudatosabban éld, ne pedig ötletszerűen.

A puszta tapasztalata, a sikertelenség, elhagyatottság érzése fontos szerepet tölt be a lelkiéletben. Ha Isten vezet el ide, akkor azért teszi, hogy megerősödj, és megújuljon a bizalmad Benne. Egyszóval: ezzel segít, hogy felnőj a hitben. Ekkor ne hagyd abba az imádságot, és ne hagyd el a rendszeres gyónást és áldozást! Ha ugyanis ezeket elhagyod, olyan leszel, mint az a vándor, aki a sivatagban - bár tudja, hogy közel az oázis - mégis elhagyja magát, leül, és nem megy tovább.

Isten a csendben szólal meg. Ha nem hallod, halkítsd le az életed!

Ha rendszeresen akarsz imádkozni, ki kell alakítanod a helyét és a "rítusát" a napodban. Úgy, mint ahogy kialakítottad az étkezésnek, tanulásnak, netezésnek. A kialakult szokás miatt elképzelhetetlen, hogy mondjuk valamelyik nap elfelejtesz enni. Legyen meg az ima helye és ideje is, reggel, napközben és este. Ha folyton rohansz reggel, ezért elkapkodod a reggeli imádat, nézd meg, hogy mi az, amit mindenképp megcsinálsz reggel, bármennyire is sietned kell. Ahhoz hasonlóan tégy róla, hogy az ima is ilyen legyen. Napközben a legegyszerűbb, ha találsz egy nyitva tartó templomot, ahova minden nap be tudsz térni iskola/munka után egy Úrangyalára, tíz percre Bibliát olvasni, vagy egy tized rózsafüzért elmondani. (Sok gimnáziumban már van kápolna, ami kiválóan alkalmas erre.) Este pedig figyelj rá, hogy ne a lámpaoltás után, az ágyban fekve, félálomban elmormolt ima legyen a nap lezárása, hanem egy komoly összegzés. Ez az idő a visszatekintés, a lelkiismeret-vizsgálat ideje, szánd rá, megéri. Lassan rádöbbensz majd, hogy hogyan volt jelen Isten a napodban, és úgy fekszel majd le, hogy érzed Isten szeretetét és jelenlétét.

Légy biztos benne, hogy nincsen semmi, ami fontosabb az életedben az imánál.

Isten szeretetnyelve a minőségi idő.

Az Internet legnagyobb veszélye, hogy napi sok száz okos gondolattal találkozol. Megkapod a facebookon, emilen vagy rátalálsz egy honlapon. Aztán, ahogy elolvastad, kikapcsolod a gépet, és élsz tovább úgy, ahogy addig, mert egyszerűen ezt a mennyiséget nem lehet befogadni. Ez a blog viszont értelmetlen, ha csak az okos gondolatok tárházát növeli. Ezért figyelj rá, hogy amit elolvasol, azt gyakorold! Ne olvass egyszerre sokat, inkább csak egy bejegyzést, és azt próbáld megélni. Az életed és az imaéleted nem változik meg, ha nem teszel érte valamit. (Csak azért, mert megnéztél egy Jackie Chan filmet, még nem tudsz karatézni, hiába érzed úgy!)

A kísértéseid és a bukásaid az alázatosságod próbái. Ha túl sokat foglalkozol velük, akkor végül csak magad körül fogsz pörögni. Ezért figyelmed mindig legyen Istennél, ne sokat törődj kicsiségeddel, tehetetlenségeddel. Bízd ezeket rá, és akkor eléred majd, hogy megpihenhetsz a jelenlétében!

Az imádság kegyelem! Gyermek vagy, aki gyenge és elesett, aki önmagát nem tudja táplálni. Egy dolgot tehet, ha éhes: bízik benne, hogy szülei meghallják sírását. Az imádságod legyen ilyen szüntelen könyörgés a Mennyei Atyához, de ne feledd el, hogy te magad nem tudod szívedet Istenhez emelni. Bíznod kell Benne, és türelmesen várakoznod Rá. És Ő, mint jó apa, betölti szükségedet. Ez a gyermeki bizalom, ez a teljes ráhagyatkozás legyen a szíved hozzáállása, és akkor a gőg szelleme nem kísérthet meg.

Azt mondja az evangélium, hogy a kereszténynek a világban kell élnie, de nem a világból. Fontold meg, hogy életednek melyik területén uralkodik a világ. Talán a lelkiéletben való előrehaladásodat az akadályozza, hogy nem tudsz kivonulni Egyiptomból. Pedig a keresztény élet együtt jár a remeteséggel. Nem tehetsz meg akármit, nem nézhetsz, nem olvashatsz, nem hallgathatsz akármit. Ha a szemed megbotránkoztat, vájd ki, ha a kezed megbotránkoztat, vágd le. Mit jelent ez? Ha folyamatosan kísért valami, és gyakran bűnre visz, vesd ki az életedből. Látni fogod, hogy sok dolog van, amiről azt hiszed, hogy mindenképp szükséged van rá, de amikor lemondasz róla, rájössz, hogy mennyivel szabadabb vagy nélküle.

Újra és újra hangsúlyozom, hogy az imádságban nem ugyanaz a siker, mint amit megszoktál az élet más területein. Ha egy hosszú imádságot végigküzdöttél, harcolva mindenféle kísértéssel/fáradtsággal/kedvetlenséggel, lehet, hogy lelkednek sokkal nagyobb hasznára vállt, mintha tíz centivel lebegtél volna a föld fölött egész idő alatt. A te dolgod az imában a hűség! Minden mást bízz Istenre, és ő bőkezűen megajándékoz!

Ha kísértés lep meg, rögtön menekülj az imádságba! Így a legnehezebb kísértéseid lehetnek a leginkább segítségedre a megszentelődés útján. A legmélyebb imádságok fakadnak fel, ha a lélek elismeri tehetetlenségét a harcban, és kicsinységében Isten segítségét kéri. Engedd, hogy szíved sebzettsége munkálja az üdvösségedet!

Beszélgettünk az akédiáról. Szeretném néhány szóban összefoglalni. Ez olyan lelki kedvetlenség, ami a gyakorló hívőt lepi meg. Az, aki eddig jól haladt előre a lelkiéletben, aki örömét lelte az imádságban, hirtelen úgy találja, hogy semmi nem megy, semminek nincs értelme. Lelki előmenetele elakadni látszik, és ezért gyakran a körülményeket, más embereket, vagy éppen önmagát hibáztatja. Ilyenkor fontos, hogy megossz mindent lelkivezetőddel! Beszéljétek át lelki előrehaladásodat, gondoljátok át újra, hogy miben változtatnál. Tehát frissítsd a lelkiéletedet, és kérd a Szentlelket, hogy tüzesítse át a szívedet. És mindemellett: tarts ki az imádságban! Istennek mindig megvan a hatalma, hogy kivezessen a sivatagból.

Komoly akadálya a lelkiéletnek, ha van olyan ember, akinek nem akarsz megbocsátani!

Kérdezted, hogy mit tegyél, ha újra és újra ugyanazt gyónod meg. Fontolj meg egy dolgot: nem azért van-e így, mert felszínes a lelkiismeret-vizsgálatod? Ha mindig csak a gyónás előtt próbálod összeszedni, hogy mik történtek az előző időszakban, akkor valószínűleg csak a nagyon emlékezetes dolgok fognak az eszedbe jutni. Ha azonban minden este leültél komolyan megvizsgálni a napodat Isten tekintetén keresztül, akkor a lelkiismereted finomodik, és rögtön látod, hogy rendszerint olyan apróságokkal bántjuk meg az Ő szeretetét, amiket észre sem veszünk. A megoldás tehát ez: végezz komoly lelkiismeret-vizsgálatot minden este, és járj gyakrabban gyónni.

Az imádságban sokat segít a helyes önismeret. Ha ismered a belső, lelki igényeidet, akkor jól tudod megválasztani azt az imamódot, amiben elmélyülsz.

1. vannak emberek, akik inkább érzelmi beállítottságúak. Ők jól teszik, ha az érzelmeiket az imádságba is beleviszik. Készíts magadnak egy ima-sarkot, amit egy kereszttel, mécsessel, drapériával tegyél hangulatossá. Kezdheted az imádat egy énekkel, ami lehet gitáros vagy taizéi. Bármilyen imádságot mondasz utána, hagyd, hogy érzelmileg megérintődj. Pl. ha a rózsafüzért imádkozod, egy-egy pillanatra állj meg a titkoknál, hagyd, hogy hassanak rád. Isten gyakran az érzelmeinket is felhasználva szól hozzánk. Vigasztalást ad, felüdít. Ha szentírási szakaszon elmélkedsz, inkább az evangéliumokból válassz! Képzeld bele magad egy-egy szereplő helyébe, éld át, amit ő átélt, legyél jelen a történetben.
2. ha inkább racionális beállítottságú vagy, akkor talán jobban szereted a rendezett, kiszámítható imádságokat. A rózsafüzért mondhatod úgy, hogy nem állsz meg minden titoknál, inkább a gondolataidat próbáld végig Istennél tartani. Ha elmélkedsz egy szentírási szakaszon, válassz a levelekből. Figyeld meg, hogy melyik mondatnál ragadnak meg a gondolataid, és azt ismételgesd, hogy az értelmeddel a mélyére hatolj, és felfedezd, hogy mit mond neked általa a Szentlélek!

Ezek alapján, ha tudod, hogy milyen típus vagy, gondold tovább, és alakítsd aszerint az imaéleted, hogy  azzal elősegítsd, ne pedig hátráltasd lelked párbeszédét Istennel!

Ha az elméd túl zajos, ha túl sok mindennel törődsz, túl sok minden aggaszt, túl sokfelé figyelsz, akkor szíved nem tudja meghallani Isten hangját. Találj rá a belső csendre! Legyen a napodban olyan időszak, amit a csendre szánsz! Akkor ne hallgass semmit, ne beszélgess senkivel! Olvass a Szentírásból, vagy csak légy csendben! Erre legalkalmasabb az este. El kell kerülnöd, hogy a napi rohanás után "beájulj" az ágyba. Egy órával a lefekvés előtt már kapcsolj ki mindent! Hagyd, hogy az elméd lecsendesedjen, és a szíved szólaljon meg!

Sok dologtól félsz, mert gyenge még a bizalmad Istenben. Ha teljesen Rá tudnád magad bízni, csak egy félelmed lenne: hogy Őt bármilyen bűnnel megbántod. Ha azt méricskéled, hogy mi halálos és mi bocsánatos bűn, ha keresed a kompromisszumot, hogy mi az, ami még belefér, ha a bűn elkövetése előtt még arra gondolsz, hogy "nem baj, majd meggyónom", akkor még nem tértél meg teljesen. Még nem határoztad el, hogy teljesen Istent fogod szolgálni. Ezért nem tudja Isten megragadni a szívedet. Az Ő végtelen és mindenható szeretetének egyetlen akadálya van: a mi szabad akaratunk.

Ha imádkozol, gondolataid Istennél vannak. Ezért minél gyakrabban imádkozol egy nap, annál inkább Istenre irányul a figyelmed. Ez pedig a vágyaidat is Istenre irányítja. Így minél többet imádkozol, annál inkább vágysz rá, hogy imádkozz. Az imaélet kezdetén tehát nagy a szerepe az akaratodnak, hogy fáradtságod vagy kedvetlenséged ellenére is kitarts a napi imában, aztán ahogy haladsz előre, az akarat helyét átveszi a belső vágy, ami vonzani fog az imádságra.

Mielőtt imádkozni kezdesz, gondolj arra, hogy akihez szólsz, az létező személy, hallja, amit mondasz, és figyel rád. Ha így teszel, nem fogod elsietni, és nem fogod hagyni, hogy elkalandozzanak a gondolataid. Hiszen bárkivel beszélgetsz, illetlenség elnézni a válla fölött, és elhadarni a mondanivalódat.

A szüntelen ima elsősorban azt jelenti, hogy életed minden területét megnyitod Isten jelenléte előtt. Bárhol jársz, bármit teszel, azt Isten jelenlétében akarod megélni. A nap minden órájában tudatosítod, hogy melletted áll, ő vezet, és amikor csak tudsz, szólsz is hozzá. Ezért szükséges, hogy ne ragaszkodj semmilyen bűnhöz! Az ősszülők, amikor ettek a fáról, rögtön elbújtak Isten elől. Azóta mi is ösztönösen így reagálunk. A bűn miatt elveszítettük bizalmunkat Istenben, ezért el akarunk bújni előle, vagy legalábbis életünk egy-egy területét, amit szégyellünk, elrejtjük. Nyisd meg magad Isten előtt, engedd, hogy vezessen az iskolában, a munkahelyeden, a párkapcsolatodban! Hallgass sugallataira, és bízz benne! Szívedet pedig egész nap, amikor csak eszedbe jut, egy-egy fohásszal emeld fel az Ő jelenlétébe!

A minden esti lelkiismeretvizsgálat elengedhetetlen ahhoz, hogy újra és újra Istenhez hangold a szíved. A lelkiismeret az a hely, ahol Isten szól hozzád. Azonban, ha nem tartod tisztán, akkor elhalkul, majd elhal a hangja. Ha pedig túl sok ideig nem törődsz vele, más hangja szólal majd meg benne. Ezért nincs igaza azoknak, akik így érvelnek: "ha nem érzem bűnnek, akkor nem is az!". Ha minden este Isten elé járulsz, és megvizsgálod az ő szeretetének fényében, hogy az Ő útján jártál-e aznap, ha végignézed a döntéseidet, és megkérdezed: ez volt-e Isten akarata, emellett gyakran járulsz szentgyónáshoz, tehát, ha folyamatosan tisztítod a lelkiismeretedet, akkor hagyatkozz nyugodtan rá. Addig azonban ne gondold, hogy valami helyes, csak azért, mert "úgy érzed". Szánj minden este időt arra, hogy Isten jelenlétében megvizsgáld a napodat. Adj hálát és bánd meg, amit hibáztál. Majd zárd le egy konkrét, vállalható elhatározással, tehát tegyél egy lépést, hogy másnap ne kövesd el ugyanazt.

Tehát minden este:

1. hálaadás
2. bűnbánat
3. elhatározás

Ezek segítenek, hogy megmaradj a szűk ösvényen.

A testtartásról: imádkozni bárhol és bármikor lehet. Akár utazás közben, erdei túrán, hegytetőn állva, akár sorbanállás közben, akár munka közben. Azonban ne hagyd ki a napodból azokat az imádságokat, amiket nyugodt körülmények között, és hosszabban, odafigyelve végzel! Ezen alkalmakkor különösen fontos, hogy a testeddel segítsd a lelked imáját. A kommunikációs szakemberek szerint a testbeszéd a kifejezni akart gondolatok 70-80%-át hordozza, és így van ez az imával is. Az imában ráadásul a helyes testtartás nagyban segíti az összpontosítást. Ezért javaslom, hogy ne kösd össze az aszkézist az imával. Böjtölj imán kívül, amikor pedig imádkozol, akkor legyen az ülőhelyed kényelmes. A hosszabb, összeszedettebb imákhoz ez a legalkalmasabb testtartás. Esetleg térdelhetsz is, de akkor érdemes (és lehet!) párnát tenned a térdeid alá.

1. Választhatsz, hogy nyitott vagy csukott szemmel szeretsz inkább imádkozni. Mindkettőnek megvan az előnye és a hátránya is. Ha nyitva tartod a szemed, könnyebben elvonja a figyelmed a környezeted. Ha viszont becsukod a szemed, könnyebben kalandoznak el a gondolataid. Nyitott szemmel érdemes egy pontra koncentrálni, de ez semmiképpen ne legyen világító pont (pl. gyertya), mert az könnyen önszuggesztióhoz vezet.
2. A hátad akkor segíti a koncentárciót, ha egyenes. Ez nagyon ősi tapasztalat az imádkozók körében. Ha begörnyedve ülsz, hamarabb elfáradsz, és a gondolataid is könnyebben csapongnak. Ülj tehát kényelmesen, egyenes háttal. Erre legalkalmasabb a taizéi imazsámoly, amit könnyen beszerezhetsz a keresztény boltokban.
3. A kezeddel fejezd ki az összeszedettségedet és a gondolataid irányát. Nemhiába tanultunk gyermekként összetett kézzel imádkozni. Ez nem csak kifejezi, hogy koncentrálsz, hanem segíti is azt. Nem kell feltétlenül összekulcsolni, egymásra is rakhatod, de ha nyitott tenyérrel tartod, akkor azt érdemes felfelé irányítanod.
4. Ezeken felül figyelj a légzésedre. Legyen nyugodt és egyenletes. Ha ima közben ásítasz, gyakran azért van, mert egyenetlenül lélegzel, esetleg túl gyorsan mondod az imát, és nem jut elég oxigén a szervezetedbe. Lélegezz nyugodtan és szabályosan. Akár kezdheted az imát azzal, hogy pár percig csak erre figyelsz. Ez segít abban is, hogy megérkezz nem csak testileg, hanem lelkileg is, és összerendezd a gondolataidat.

Ha arra vársz, hogy tökéletesen imádkozz, akkor soha nem fogsz igazán imádkozni.

Merj ellenállni a kísértéseknek! Minden egyes megharcolt és győztes küzdelemmel egyre erősebb leszel!

Most válaszolj magadnak egy kérdésre: ha az ima csak valami kiegészítő a napodban, olyan dolog, amit külön bele kell préselni. Ha kelletlenül szakítasz rá időt, és gyakran kimarad, akkor nem értetted meg, hogy az ima az a levegő, ami körülvesz, ami lehetővé teszi, hogy élj, szeress, megismerd Istent, és eljuss az örök életre. Az ima levegőjéből táplálkozzon minden tetted! Minden döntésedet Isten jelenlétében hozd meg! Tedd ezt úgy, hogy a nap minden órájában jusson eszedbe, és tudatosítsd a jelenlétét! Ha ezt teszed, akkor nem térsz le arról az útról, ami a szűk kapun át a mennyei boldogságba vezet téged!

Talán a leggyakoribb kísértő gondolat ima közben, hogy: "lenne most fontosabb dolgom". Vigyázz! Az imának nem látod rögtön a gyümölcsét. Ha nem vagy türelmes és elsieted, akkor már tettél is egy nagy lépést, hogy el is hagyd. Ugyanis a sietős imák után újabb kísértő gondolat érkezik majd: "ennek így úgysincs értelme". Ha nem vigyázol, szépen, észrevétlenül lebeszélnek az imáról.

Ne csak magad körül forogj az imában. Jusson eszedbe, hogy sokaknak szüksége lehet a te közbenjárásodra. Nézz körül, és vedd észre, ha valakinek problémái vannak, és vidd Isten elé. Az imában is közösségben vagyunk. Az egyház nem csak a közös programokon kapcsolódik össze, hanem egy lelki egységet alkotunk, ahogy az apostol fogalmaz: egy test vagyunk. Segíteni tudjuk egymást, ahogy a test tagjai segítik egymás munkáját. Szükségünk van egymásra a szeretet szolgálatban és az imában is. Minden napra választhatsz valakit, akiért aznap különösen is imádkozol. Ehhez az kell, hogy nyitott szemmel járj - hogy észrevedd, ha valaki gondokkal küzd - és nyitott szívvel is járj - hogy meghalld, ha valakiért Isten imára indít. Ez pedig így történik: amikor a reggeli imádat végzed, hagyj pár perc csendet, amikor Istennek időt adsz, hogy szóljon. Tedd fel a kérdést: kinek lenne ma szüksége az imámra? És imádkozz azért, akit Isten a szívedbe helyez. Egy név, egy arc kikristályosodhat ilyenkor gondolataidban. De ha nem jut eszedbe senki, nyugodtan felajánlhatod az imádat azért, akinek ma a legnagyobb szüksége van rá, és Istenre bízhatod, hogy kit választ. Lehet, hogy nem is ismered, de éppen a te imád segíti át valami nehézségen.

Imádkozz minden nap valakiért! Imádkozz kitartóan akkor is, ha nem látod a gyümölcsét! A kitartás rendkívül fontos az imában! Lehet, hogy majd csak az Isten színe előtt fogod meglátni, hogy milyen hatása volt az imádnak, ez nem baj. Te csak imádkozz, a többi Istenen múlik. Mert "a természet sóvárogva várja Isten fiainak megnyilvánulását!" (Róm 8,19)

A lelkiélet olyan út, amin az egész életeden át járnod kell. De hogy tudd, merre menj, leírom neked azt a három állomást, amelyet el kell érned, a nagy lelki mesterek hagyománya szerint:

1. Az út rendszerint megtéréssel kezdődik. Rádöbbensz Isten jelenlétére, meglátod az élő valóságot a hagyomány mögött, valaki, aki mérhetetlenül nagyobb nálad, megérinti és lángra gyújtja a szíved. Isten létezése többé nem kérdés számodra. Ilyenkor döbbensz rá, hogy bár eddig azt hitted alapvetően jó ember vagy, tulajdonképpen túl sok bűnt engedtél meg magadnak. Ha őszinte vagy magadhoz, tudnod kell, hogy "senki sem szolgálhat két úrnak"(Mt 6,24), le kell számolnod a kompromisszumokkal, és egészen, teljes szívedből Istent kell választanod. Ez a MEGTISZTULÁS szakasza. Ilyenkor komolyan harcolsz a lelked tisztaságáért, és a kísértő is komolyan harcol érted, nem akarja elengedni a rabszolgáját. Ez nagyon nehéz szakasz, sok és erős elhatározást kíván tőled, de ha kitartasz, lassan Krisztus győzedelmeskedik a szívedben..
2. Ahogy haladsz előre a megtisztulás útján, lelked egyre telhetetlenebbül vágyik a jóra. Már nem elég a "gyónás halálos bűn elkövetése után", hanem gyakran meg kell tisztítanod a lelkiismeretedet, hogy érzékeny legyen Isten szavára, sőt irtózol a halálos bűntől, mert az a teljes elszakítottságot jelentené isteni Mesteredtől. Szívesen eljársz hét közben is misére, örömöt okoz akkor is, ha nincs prédikáció. Ekkor kezdesz arra figyelni, hogy viszonozni szeretnéd Isten szeretetét, amit az első szakaszban megtapasztaltál. Figyeled Jézust, hogy mire kér téged az evangéliumban, és aszerint alakítod az életed. Vállalod érte a szeretetet, a szolgálatot és a szenvedést is. A Tábor hegyén és a Golgotán is mellé szegődsz. Figyeled, hogyan élt köztünk és próbálod életedet az hozzá hasonlóan élni. Ez a szakasz a MEGVILÁGOSODÁS szakasza, mert ekkor egészen átjár Krisztus fénye, hiszen lassan úgy élsz, mint Ő. Hiszen: "Aki azt mondja, hogy őbenne marad, annak úgy is kell élnie, ahogyan ő élt." (1Jn 2,6)
3. Végül Isten jelenléte teljesen betölt. Már nem vágysz másra, csak Rá, és hogy szíved szüntelenül Nála legyen. Lemondasz a világról, egyetlen vágyad marad: Isten. Az imádság megérkezik a szívedbe, már szavak nélkül is Isten dicséretét énekeled a bensődben. Nincs már bűn, amihez ragaszkodnál, nincs a szívednek olyan zuga, amit elzárnál előle. Ha bűnt követsz is el, azok csak figyelmetlenségből fakadnak, és rögtön igyekszel megszabadulni tőlük. Egyetlen imádságot ismersz: "Add, Uram, hogy egyesüljön szívem a Te szentséges Szíveddel!" Semmi nem fontosabb ennél számodra. És Isten válaszol erre az imádságra, megadja neked a legbensőbb vágyad beteljesülését. Ez az EGYESÜLÉS szakasza. Kevesen jutnak el ide. Aki mégis eljut, annak már valóban öröm a halál, amire nap mint nap vágyakozik is, hiszen az eljövendő életben színről színre láthatja Teremtőjét, és ez a legnagyobb jutalom és boldogság számára.

Ne állj meg tehát a megtérésednél. Tudd, hogy még hosszú út vár rád, amiben olykor nem érzed magadon Isten vigyázó szemét, de tudnod kell: ő végigkíséri utadat, mert még nálad is jobban vágyik az üdvösségedre. Ha néha nehézséget ad, ha néha elfedi előled jelenlétét, az csupán lelked és üdvösséged javára válik. Csak menj tovább, ne állj meg, hogy elnyerd a dicsőség hervadhatatlan koszorúját! (1Pét 5,4)

A kísértés elleni küzdelemben vannak fegyvereid, amiket tudnod kell használni:

 "Öltsétek föl az Isten fegyverzetét, hogy a sátán cselvetéseinek ellenállhassatok. Nem annyira a vér és a test ellen kell küzdenünk, hanem a fejedelemségek és hatalmasságok, ennek a sötét világnak kormányzói és az égi magasságoknak gonosz szellemei ellen. Ezért öltsétek fel az Isten fegyverzetét, hogy a gonosz napon ellenállhassatok, és mindent legyőzve megtarthassátok állásaitokat. Így készüljetek föl: csatoljátok derekatokra az igazság övét, öltsétek magatokra a megigazulás páncélját, sarunak meg a készséget viseljétek a békesség evangéliumának hirdetésére. Mindehhez fogjátok a hit pajzsát, ezzel elháríthatjátok a gonosz minden tüzes nyilát. Tegyétek fel az üdvösség sisakját, és ragadjátok meg a lélek kardját, vagyis az Isten szavát. Minden alkalommal imádkozzatok a Lélekben könyörögve és imákat mondva." (Ef 6,11-18)

Nézzük meg lépésről-lépésre, hogy mire tanít az apostol!

1. Nem a vér és a test ellen, hanem a gonosz szellemek ellen. Tudatosítanod kell, hogy a kísértés mögött olyan valaki áll, aki saját akaratából úgy dönt, hogy téged a rosszra csábít. De nem azért - mint gondolhatnád - hogy tiltott örömöt okozzon neked, hanem a legapróbb csábítással is arra törekszik, hogy lelkedet a kárhozatra juttassa. Ezért, amiről azt gondolod, hogy végül is apróság, és neked jól esik, arra tekints úgy, mint egy lépés a szakadék felé.

2. Ha kísértést észlelsz, öltsd fel a fegyverzetet, ami a következőkből áll:

• csatold derekadra az igazság övét - a sátán a hazugság atyja. Minden, amit mond, hazugság. Ez jusson eszedbe, amikor a kísértés alkalmával valaki azt súgja benned, hogy ezt még elkövetheted, ez még nem nagy bűn, nem okoz bajt. Hazugság ez, és hazugság az is, ha azt mondja, hogy úgysem fogsz tudni ellenállni a végtelenségig, hazugság, ha azt mondja, hogy ennyi neked is jár, megérdemled. Amikor kísértés lep meg, ne higgy a belső gondolataidnak, mert azok nem tőled jönnek.
• öltsd fel a megigazulás páncélját - a keresztségben, kicsi gyermekként, elnyerted a megigazulást. Ez páncél körülötted. Isten kegyelme működik az életedben, ha ezt a páncélt folytonosan megújítod a szentségek vétele által. A heti, kétheti szentgyónás, a napi áldozás, mind lelked védelmét erősítik és a kísértések erejét gyengítik.
• sarunak a készséget a békesség evangéliumának hirdetésére - fontos a saru, ami azt jelképezi, hogy nem ragadsz le a kísértésnél, nem zárkózol bele a problémáidba, hanem mész előre, hirdeted az evangéliumot. Van olyan pillanat, amikor egyszerűen nem kell foglalkozni a kísértéssel, csak folytatni kell, amit éppen csinálsz, és a kísértő fel fog hagyni a támadással.
• a hit pajzsát a gonosz nyilak elhárításához - a hitedet pajzsként használhatod. Amikor elbizonytalanodsz, emeld fel ezt a pajzsot, hadd lássa a kísértő, hogy fel vagy készülve a védekezésre. Kísértésben vess keresztet, és kezdd el mondani a Hiszekegyet. Lassan és tudatosítva minden egyes gondolatát. A Hiszekegy megvallása nem csak egy szöveg ismétlése, hanem cselekedet: elköteleződsz Isten mellett, igent mondasz rá, és ezt kinyilvánítod mindenki előtt.
• vedd fel az üdvösség sisakját - gondolj gyakran az üdvösségre. Töltse el fejedet, gondolataidat az eljövendő világ várása. Tudatosítsd, hogy ezen a földön nincsen maradandó hazád, hanem minden cselekedetednek a földi halálod utáni életedre kell irányulnia. Ha erre gondolsz, mielőtt elkövetnéd a bűnt, könnyebb lesz a jót választani, amiért jutalom vár.
• és legyen a kezedben a Lélek kardja, azaz az Isten szava - legyen nálad mindig Biblia. Kísértés idején, ha olvasni kezded, megkönnyebbülsz majd. Gondolataidat újra Isten országa tölti el. És ahol Isten van, ott más számára nincs hely.

3. Végül: minden alkalommal imádkozz a Lélekben! - A keleti atyák gyakran mondják, hogy kísértésben tudatosítsd Isten jelenlétét. A kísértő ugyanis pont ezt akarja elfeledtetni veled. Feledtetni, hogy van Isten, aki lát, hogy van túlvilág. Ezért erőd megfeszítésével gondolj Istenre. Hívd segítségül, és szemléld őt, ahogy téged lát ebben a helyzetben. Látja a nehézségedet, látja a küzdelmedet és megsegít.

Ne félj a kísértéstől. Hiszen, ahogy sokszor írtam már, a kísértés nem bűn. A bűnt csak tudva és akarva tudod elkövetni. A sátán adja az indíttatást, de ha egyszerűen nem teszed meg, akkor tehetetlen. A bűn az akaratod által jön be az életedbe.

Ha pedig kiállod a kísértést, lelked megtisztul és megerősödik.

Sok bejegyzéssel ezelőtt írtam, hogy a szüntelen imádság végül a szíved megtisztulását hozza el. A tisztaságról, emlékszel, beszélgettünk. Ha az a kérdésed, hogy lehetséges-e tisztán élni, az a válaszom, hogy: szükséges. Keresd a tisztaságot, kérd a tisztaságot, szeresd a tisztaságot! Küzdj minden kísértés ellen, mert a legkisebb is a vesztedet akarja! Így buzdít az apostol: "ne lankadjatok, és bensőleg el ne csüggedjetek. A bűn elleni küzdelemben még nem álltatok ellen a véretek ontásáig."

Nincs nagyobb akadálya a lelki életnek, ha van olyan bűnöd, amihez ragaszkodsz! Ne áltasd magad! Senki sem szolgálhat két úrnak!

Ötletek imára 7.

A Rózsafüzér a belső ima egy nagyon ősi formája. Nehogy azt hidd, hogy csak az idősek imádkozhatják! Figyeld meg: ahogy ismétled a Szentírás szavait Máriára vonatkozóan, a szíved megtisztuláson megy át. Ha minden nap imádkozod, nem csak a beszéded, de a gondolataid és vágyaid is tisztulnak. A bibliai jelenet - Mária igenje - lassan életed középpontjává válik, befészkeli magát a gondolat: én is így akarom odaadni az életemet Istenért, egyetlen igennel és teljesen. Az imádságos szív egy idő után nem ismer más kérést, csak ezt: legyen meg a Te akaratod! Ez volt Mária imája az angyali üdvözletkor, és ez volt Jézus imája a Getszemáni kertben. Ha Istenhez akarsz jutni, egyszerűsítsd le a szíved vágyait egyetlen kérésre: Legyen meg a Te akaratod!

Így imádkozd a Rózsafüzért:

Kezdd az Apostoli Hitvallással. Aztán egy Miatyánk és három Üdvözlégy, annak megfelelően, hogy melyik Rózsafüzért választod. Aztán jönnek a tizedek (egy Miatyánk, tíz Üdvözlégy). A tizedek végén: Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek, miképpen kezdetben, most és mindörökké. Ámen. Ezután imádkozd el a fatimai könyörgést: Ó, Jézusom, bocsásd meg bűneinket, ments meg minket a pokol tüzétől, vidd a mennybe a lelkeket, különösen azokat, akik legjobban rászorulnak irgalmadra.

Ezek a titkok, amiket az Üdvözlégyekbe fűzz bele (...áldott a te méhednek gyümölcse, Jézus:...)

Az örvendetes olvasó
A bevezető három Üdvözlégyre:
1. aki hitünket növelje,
2. aki reményünket erősítse,
3. aki szeretetünket tökéletesítse,

A tizedekre:
1. akit te, Szent Szűz a Szentlélektől fogantál,
2. akit te, Szent Szűz, Erzsébetet látogatván hordoztál,
3. akit te, Szent Szűz a világra szültél,
4. akit te, Szent Szűz a templomban bemutattál,
5. akit te, Szent Szűz a templomban megtaláltál,

A világosság olvasója
A bevezető három Üdvözlégyre:
1. aki megtisztítson minket,
2. aki lelkünk békéjét megőrizze,
3. aki a szentségekben megerősítsen,

A tizedekre:
1. aki a Jordán vizében megkeresztelkedett,
2. aki a kánai menyegzőn kinyilvánította isteni erejét,
3. aki meghirdette Isten országát,
4. aki a Tábor hegyén megmutatta isteni dicsőségét,
5. aki az Eucharisztiában nekünk adta önmagát,

A fájdalmas olvasó
A bevezető három Üdvözlégyre:
1. aki értelmünket megvilágosítsa,
2. aki emlékezetünket megerősítse,
3. aki akaratunkat tökéletesítse,


A tizedekre:
1. aki érettünk vérrel verítékezett,
2. akit érettünk megostoroztak,
3. akit érettünk tövissel koronáztak,
4. aki érettünk a keresztet hordozta,
5. akit érettünk keresztre feszítettek,

A dicsőséges olvasó
A bevezető három Üdvözlégyre:
1. aki gondolatainkat irányítsa,
2. aki szavainkat vezérelje,
3. aki cselekedeteinket kormányozza,

A tizedekre:
1. aki a halálból feltámadt,
2. aki a mennybe felment,
3. aki nekünk a Szentlelket elküldte,
4. aki téged, Szent Szűz, a mennybe fölvett,
5. aki téged, Szent Szűz, a mennyben megkoronázott,

A végén: Imádkozzál érettünk Istennek Szent Anyja, hogy méltók lehessünk Krisztus ígéreteire!

Lezárásként imádkozd el ezt a könyörgést, vagy mondj egy imát a saját szavaiddal:

Urunk, Istenünk, a te egyszülött Fiad életével, halálával és feltámadásával megszerezte nekünk az örök élet jutalmát: add meg, kérünk, hogy e titkokról a Boldogságos Szűz Mária szentolvasójának elmondásával megemlékezve, higgyük, amit magukban foglalnak, és elnyerjük, amit ígérnek. Krisztus, a mi Urunk által. Ámen.

A négy rózsafüzért imádkozhatod így is: hétfőn és szombaton az örvendetes rózsafüzért, csütörtökön a világosság titkait, kedden és pénteken a fájdalmasat, és szerdán, valamint vasárnap a dicsőségeset.

Ima közben bátran fűzd bele saját kéréseidet, szándékaidat. Tehát nyugodtan megállhatsz, elidőzhetsz egy-egy mondatnál ("titoknál"), vagy belefűzhetsz bármilyen kérést, ami éppen akkor eszedbe jut. Megszólíthatod Istent, kérve a kegyelmét, de beszélhetsz Máriával is, kérve a közbenjárását.

Fedezd fel, hogy nem vagy egyedül. A Szent Család minden tagja melletted van, és vágyik a te üdvösségedre, hogy majd a mennyei boldogságban is együtt lehessetek!

Ötletek imára 6.

Szent Ignác tanít a Szentírással imádkozni, ehhez adnék néhány hasznos tanácsot:

1. Készítsd elő az imát! (8-10 perc)

• Olvasd el az igerészt, legalább kétszer, emelj ki belőle három pontot
• Azzal kapcsolatban, ami megérintett a szövegből, fogalmazz meg egy kérést, ami egyszerre kapcsolódik a szöveghez és az életedhez. Ez a kérés a kegyelem, amiről érzed, hogy csak Isten ajándékozhatja neked.
• Döntsd el, hogy hol és mennyi időt szeretnél imádkozni, és ima közben ne változtass ezen! (Főleg az időn!)

2. Az ima (20-30-60 perc)

• Helyezkedj Isten jelenlétébe! (kényelmes testtartást vegyél fel, és érkezz meg ne csak fizikálisan, hanem "fejben" is)
• Mondj egy bevezető imát a saját szavaiddal. pl.: "Uram, add, hogy ezt ez időt egészen Neked tudjam adni mindazzal, amim van és ami vagyok. Legyen ez a Te dicsőségedre, tiszteletedre és szolgálatodra. Amen"
• Idézd fel röviden a történetet (az előkészített pontok alapján)
• Képzeld el a helyszínt, ahol a jelenet játszódik!
• Kérd a kegyelmet, amit előzőleg megfogalmaztál!
• Az ima során igyekezz úgy elképzelni a jelenetet, mintha te is ott lennél, akár külső szemlélőként, akár az események résztvevőjeként. Lásd a személyeket, hallgasd beszédjüket, értelmezd cselekedeteiket. Ezekből igyekezz a saját életedre is tanulságot levonni!
• Időzz el ott, ahol a leginkább érintve érzed magad!
• Az ima vége felé kezdj baráti beszélgetésbe Jézussal mindarról, ami az imában történt!
• Fejezd be egy Miatyánkkal, Üdvözléggyel, Dicsőséggel, vagy amivel szeretnéd!

3. Ima után tekints vissza, és írd is le a tapasztalataidat! (8-10 perc)

• Milyen kegyelmet kértél (és kaptál)?
• Mi hatott rád leginkább?
• Milyen belső megmozdulásokat tapasztaltál?
• Milyennek mutatkozott Isten az imában?
• Mire szeretnék később még visszatérni?

Az imádsággal mindig együtt járjon a böjt és az alamizsna. A böjt, hogy a tested hozzászokjon: nem minden kívánságát teljesíted, ezáltal megedződjön, és a kísértések ellen is erősebb legyen. Az alamizsna pedig a szeretet cselekedetek, mindaz, amit magadból adni tudsz. Ha igazán eltölt téged Isten jelenléte, annak egy idő után túl kell csordulnia, mint a színültig töltött pohár. "A szeretet nem maradhat a szív mélyén elzárva." mondja Kis Szent Teréz. Hagyd, hogy az imádság az életedben a szeretet gyümölcseit teremje.

Talán az eddigiekből is értetted, de most kiemelem: az imában ne az elmondott mennyiség számítson, hanem az Istennel eltöltött minőségi idő! Sose akarj hamar túlesni rajta, hanem szánd rá olyan bőkezűen Istenre a figyelmedet, idődet, amilyen túlcsorduló mértékkel megajándékozott téged kegyelmével.

Kérdeztél a belső imáról, de akkor talán nem tudtam jól elmondani. A belső ima csak azoknak adatik meg, akik sok időt szánnak az imádságra. Mégis, elérni ezt saját erődből nem lehet, csak Isten kegyelme adhatja meg neked. Ilyenkor tapasztalod, hogy az ima már nem az elmédben szólal meg, hanem a szívedben.  Már nem te imádkozol, a szád nem is mozog, de a szíved Istennél van, és mintha a szívedben ismétlődnének az ima szavai. Betölt az Ő jelenléte, és arra vágysz, bárcsak sose hagyna el. Ilyenkor maradj meg ebben az állapotban, amíg lehet, ne rohanj tovább, engedd el mindazt, amit még terveztél imádkozni, és hagyd, hogy a Szentlélek vezessen az imában!

Kérd Istent minden nap, hogy szíved egyesülhessen az Ő szívével! Amikor kegyelmében jónak látja megadja ezt neked, mert ez az, amire Ő is mindennél jobban vágyakozik.

Ne félj a kísértésektől, mert azok a lelki élet részei! Tapasztalhatod, hogy időről-időre elvezet téged az Úr a Tábor hegyére, hogy megerősítsen, majd elvezet a Golgotára, hogy megmutassa a szeretetét. A Golgotára, ahol megkísérthet téged az elutasítás, a fájdalom, ahol kinevetnek, beléd rúgnak, ahol minden értelmetlennek, sőt lehetetlennek tűnik. Ne félj a kereszttől, mert az Isten szeretetének legbiztosabb jele! Nem a kereszt után tapasztalod Isten szeretetét, hanem a kereszt maga a szeretet! Avilai Szent Teréz mondta egyszer: "Uram, már nem is szeretsz, hogy nem adsz keresztet?" Bárcsak így tudnál tekinteni minden megpróbáltatásra!

És ne feledd el: a kísértés még nem bűn! Viseld türelemmel, mert megtisztít. Olyan, mint a szappan: látszólag beszennyez, valójában lemossa rólad az önző szeretet szennyét.

Leggyakoribb kísértések 5.

Van a kísértéseknek egy másik iránya is: amikor éppen jól megy az ima, amikor eltelsz vigasztalással, könnyen megkísérthet a gondolat, hogy a magad erejéből jutottál el idáig, és mennyire bénák azok, akik nem tudnak jól imádkozni. Ilyenkor néha kioktatóan beszélsz azokkal, akik tanácsot kérnek tőled, de legalábbis magadban leírod őket. Vigyázz! Aki a lelki élet útján komolyan elindul, az első nagy próbatétele a gőg. A kísértő újabb és újabb módszereket talál ki, hogy visszatartson a bensőséges kapcsolattól Istennel. Légy éber és légy alázatos!

Isten a csend barátja - mondta Teréz Anya. Vizsgáld meg az életedet, hogy mi zavarja a szíved csendjét és összeszedettségét! Komolyan gondolkodj el rajta, hogy tényleg szükséged van-e: TV-re, napi látogatásra a facebookon, állandóan bekapcsolt mobiltelefonra, szüntelen zenére a füledben? Ha azt hiszed, hogy bármit megnézhetsz, meghallgathatsz, bármit beengedhetsz a képzeletedbe, fantáziádba és végső soron a szívedbe, ki ment meg téged attól, hogy a bensőd elnehezüljön a világ csodálatában és a lelked bűnre hajoljon?

Ha imádkozol, imádkozz többet. Ha reggel és este az Úrhoz fordulsz, fordulj hozzá délben is. Ha napjában háromszor imádkozol, legyen gondod rá, hogy ahányszor csak lehetséges, tudatosítsd a jelenlétét egy-egy röpfohásszal, bárhol jársz. Ha úgy érzed, hogy sokat imádkozol, akkor tegyél meg mindent, hogy szüntelenül imádkozz. Este utolsó gondolatod és szavad Jézus neve legyen, és amint felébredsz, mondd ki ezt a nevet, amelyben megváltásodat elnyerted! A lélek legnagyobb boldogsága, amikor Isten jelenléte soha nem hagyja el őt! Erre törekedj, és megtudod majd, hogy milyen az igazi élet!

Leggyakoribb kísértések 4.

Ha komolyan imádkozni kezdesz, az előbbiekben említett kísértéseknél konkrétabb és komolyabb támadásokra is fel kell készülnöd. Azt tapasztalhatod, hogy a gondolataid könnyen csaponganak, és nehéz őket egy irányba terelned. A kísértő azonban ezt még fokozhatja azzal, hogy eléd vetíti régi sérelmeidet, azokat az embereket, akik valamikor megbántottak, hogy haragra lobbanj, és ha sikerül neki, hamar abbahagyod az imát, hogy a dühöddel foglalkozz. Ugyan így használhat bármilyen erotikus képet, amit valaha láttál, hogy most a számára megfelelő pillanatban összezavarjon vele, és eltérítsen Isten jelenlététől. Ha pedig ezeknek ellenállsz, nem gondolod végig, nem időzöl el a kísértő gondolatoknál, akkor néha fáradtsággal kísért meg. Elméd elnehezül, elkedvetlenedhetsz, és az ima ólomsúlyúvá válik ilyenkor. Ezekre is igaz a figyelmeztetés: tarts ki, légy türelmes magadhoz, és figyelmedet újra és újra irányítsd Isten jelenlétére.

Leggyakoribb kísértések 3.

A kísértő válogatott módszerekkel próbál lebeszélni az imádságról. Ezek egyike, hogy elülteti a fejedben a "nem vagyok méltó" gondolatot. Azt érzed, hogy téged Isten nem hallgat meg addig, amíg bizonyos dolgokat meg nem csinálsz, amíg le nem teszed az összes bűnödet, vagy amíg meg nem tanulsz profin imádkozni. Ennek pedig pont az ellenkezője igaz. Isten várja, hogy megszólítsd, akár a legnagyobb bűnöd elkövetése utáni pillanatban. Ő nem haragtartó és sose utasítja el, aki őszintén jön hozzá. Ha azt érzed, hogy nem vagy méltó megszólítani őt, pont akkor van a legnagyobb szükséged Rá. Ezt Ő is tudja, és nem habozik betölteni szükségedet.

Leggyakoribb kísértések 2.

Gyakran beleesünk abba a hibába, hogy önmagunk körül forgunk. Akkor kezdj el gyanakodni erre a kísértésre, ha imádságod egy ideje már csak a nehézségeid felsorolása, vagy a kéréseid számbavétele. Elmondod örömödet, elmondod bánatodat, elmondod kéréseidet, aztán keresztet vetsz, és tovább mész. Ha ezt tapasztalod az ima életedben, akkor próbáld meg a következőt: minden imádság végén tarts öt csendes percet, amikor megadod Istennek a "lehetőséget", hogy megszólítson, válaszoljon, megérintse a szíved. Ekkor lépj ki önmagadból. Szemléld őt, lásd, érzékeld, ízleld az ő örömét, gondolatait, érzelmeit, szívét. Elmélkedj ezeken a kérdéseken: hogy van most jelen Isten? Mit gondol Ő? Hogyan lát most engem? Mit akarhat mondani?

Csak egyszerűen adj időt Istennek.

Leggyakoribb kísértések 1.

Több bejegyzésben írtam már az imádság nehézségeiről, kísértéseiről. Most megpróbálok néhány jellemző kísértést megfogalmazni.

Gyakori kísértés az imában az, hogy felgyorsul. Főleg akkor fordul elő, ha már van egy megszokott imarended, amit minden nap elvégzel. Ilyenkor feltűnhet neked, hogy a szokásos imádságaidat elkezdted gyorsabban mondani. Gyakran közben arra gondolsz, hogy mit akarsz még ima után csinálni, tehát a gondolataid nem Istennél, hanem saját magad dolgain járnak. Ilyenkor tudatosan lassíts, akár állj meg egy pillanatra, hogy lélekben is megérkezzél. Szánd oda az idődet. Nem igaz az a vélekedés, hogy csak az ima mennyisége számít. Nem elég végigmondani a szavakat. Odafigyelve, átelmélkedve, jelen kell lenned az imádságban. Ne sajnáld Istentől az időt.

Újra és újra tudatosítsd magadban, hogy a legfontosabb az imádságban a türelem és a kitartás. Elképzelni sem tudjuk, hogy lelkünkben milyen falaknak, akadályoknak kell ledőlniük, míg eljutunk a bensőséges imához. Az önzőség, az önszeretet, a hamis vágyak, rossz motivációk, bűnök olyan hálózata lehet a lelkünkön, amit észre sem veszünk. Csak az imádságban való kitartással lehet ezeket leégetni. Azok a pillanatok, amikor kitartasz az imában, a fáradtságod ellenére, önzetlen szeretetedet bizonyítják és erősítik. Azok a pillanatok, amikor harcolsz a kísértő gondolatok ellen az imádság alatt, a szíved vágyait tisztítják, és a bűn hatalmát törik meg. Azok a pillanatok, amikor csak egyszerűen Isten jelenlétében vagy, és nem akarod csodaautomatának használni őt, a rossz motivációidtól szabadítanak meg. Így hát bármennyire is azt érzed, hogy az imádságod csak küzdelem volt, közben észrevétlenül olyan falak dőlnek le, amelyek eddig megakadályozták, hogy Isten jelenlétének szabadon örvendezz. Légy türelmes magadhoz, és tarts ki, mert a tisztulás akár évekig is eltarthat.

Ötletek imára 5.

A napnak nagyon jó lezárása a szerető figyelem imája. Ezt az imafajtát este szokás gyakorolni. A nap végén megállni, Isten jelenlétébe helyezkedni, és így tekinteni át az elmúlt napot. Ilyenkor adj hálát a kapott kegyelmekért, és mondj el egy bánatimát az elkövetett bűnökért. Ez segít neked, hogy Isten jelen legyen minden napodban, emellett finomítja a lelkiismeretedet, és segít megküzdeni a kísértéseiddel.

Egyszerűen kövesd ezeket a lépéseket:

1. Helyezkedj Isten jelenlétébe, csendesítsd el a bensődet.
2. Kérd a Szentlélek segítségét, hogy megmutassa, ma mivel ajándékozott meg.
3. Gondold végig az egész napot. Próbáld meg Isten szemével látni. Ő hogyan volt jelen?
4. Köszönd meg az ajándékait.
5. Kér bocsánatot azokért a pillanatokért, helyzetekért, amikkel megbántottad őt.
6. Tekints előre a következő napra, tégy egy egyszerű elhatározást, hogy mit fogsz másképp csinálni.
7. Mondj el egy egyszerű, kötött imádságot (pl. Miatyánk, Üdvözlégy)

Hogy miért a szerető figyelem imája? Mert megtanít minden döntésedet annak a szeretetnek a fényében szemlélni, ahogyan Isten tekint rád. Ha jól gyakorlod, érezni fogod magadon a szerető pillantását, amikor döntened kell, hogy a széles utat válaszd, vagy a keskenyet.

Ötletek imára 4.

A Jézus-ima nyugati megfelelője a Rózsafüzér. Sokan azt gondolják, hogy idejétmúlt imádság ez, csak az időseknek való. Pedig rengeteg lelki haszna van. A Rózsafüzér a belső ima egy fajtája, tehát ha gyakran imádkozod, lelked egyre könnyebben emelkedik majd Istenhez, és lassan megtalálod a belső csendet. Ennél az imádságnál fontos, hogy odafigyelve, a titkokat átgondolva imádkozd. A folytonosan ismételgetett szentírási mondatok a lelkedet, a gondolataidat tisztítják. Ha úgy könnyebb számodra, eleinte nyugodtan imádkozd sétálás közben. Sétálhatsz a kertben, de akár az utcán is, kezeddel a zsebedben morzsolgatva az olvasót. Úgy, mint a Jézus-imánál, a legnagyobb haszna, hogy figyelmedet Istenre irányítja, és ott is tartja, ha figyelmesen imádkozod.

Ötletek imára 3.

A fohásznak egy nagyon ősi fajtája a Jézus-ima, az ortodox katolikus szerzetesek kedvelt imádsága mind a mai napig. Hívják zarándok imának is, mert kiválóan alkalmas arra, hogy séta, zarándoklat, utazás közben mondják. Itt csak néhány gondolatot írok róla, ha mélyebben el szeretnél merülni benne, rengeteg jó könyvet találsz ebben a témában. (A zarándok, Élni a Jézus-imát, A Jézus-ima, Az élő ima, Idő Istennek stb.)

Az ima két, rövid mondatból áll: Uram, Jézus, Isten Fia! Könyörülj rajtam, bűnösön! Ez a két mondat a keresztény élet két legfontosabb alap-hitvallása.

1. Az első mondattal a legegyszerűbb és legősibb keresztény hitvallást mondod ki: Jézus Krisztus, aki közöttünk járt, az Isten Fia. Az első keresztények ennek jeleként rajzolták a halat a porba. A hal betűiből ki lehetett rakni azt a mondatot, hogy: Jézus Krisztus, Isten Fia, Megváltó. Ezzel a mondattal tehát megvallod, hogy te is Krisztushoz tartozol.
2. A második mondattal megvallod saját teremtett voltodat. Megvallod, hogy az életedben Isten az Úr, nem pedig te. Az ősbűn ellen teszel tanúságot. Az ellen, amit a kísértő azóta is mindenkinek a fülébe suttog: olyan leszel, mint az Isten. (Ter 3,5) Ez a gőg, ami nagyon sok bűn kiindulópontja.

Először csak mond el lezt az imát, mint egy röpfohászt, amikor eszedbe jut. Aztán használd akkor, amikor különösen nehéz helyzetben vagy. Ha dühös vagy valakire, vita közben és után, ha fárasztó munkát végzel, ha nem értenek meg, ha megaláznak. Majd kezd el használni minden nap, tudatosan és egyre többet. Nagyon "praktikus", mert bármilyen tevékenység közben mondható.

Végül - ha már sokat imádkoztad - próbáld meg a lélegzetedre mondani. Kilégzésre az első felét, belégzésre a másodikat. Hagyd, hogy az ima átjárjon, és Istenhez kapcsoljon.

Minden imára, de a Jézus-imára különösen igaz, hogy igazán úgy tanulod meg, ha használod. Mondd minden nap, mondd, amikor eszedbe jut, felkelés után, metrón, villamoson, unalmas előadáson, este, elalvás előtt, szóval bármikor.

Ötletek imára 2.

Ha sűrű a napod, ha sok a munkád, akkor nagyon alkalmas imamód a röpfohász. Ezt bárhol, bármikor a nap folyamán el tudod imádkozni. Imádkozhatod spontán abban a pillanatban, amikor megfogalmazódik benned (mentőt látsz elmenni, beteg embert látsz, hajléktalant, magányost stb.), vagy megírhatsz/választhatsz egyet, ami tetszik, és azt hosszabb időn át mondhatod. Fontos szempont, hogy ha nagyon halkan is, de kimond. Formáld a szavakat a száddal.

Néhány ötlet:

Istenem és Mindenem!

Szelíd és alázatos szívű Jézus, alakítsd a szívemet a te szent szíved szerint!

Maradj velem, Uram, mert már esteledik!

Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet!

Jézusom, irgalom!

Ötletek imára 1.

Segítségképpen összegyűjtök neked néhány ötletet (imamódot), hogy ha szeretnéd elkezdeni, vagy megújítani az imaéletedet, merre indulj.

Első - és szerintem a legkönnyebben elsajátítható - a zsoltározás. Az Ószövetség 150 zsoltára mind személyes imádság Istenhez. Különböző érzelmeket, különböző élethelyzeteket fogalmaznak meg. Ezért kiválóan alkalmasak arra, hogy segítsenek az imában, ha nem találod a szavakat. 

Kezdd így: fuss át a szemeddel néhány zsoltárt, és válassz ki egyet, aminek valamelyik sora, mondata, gondolata megérint téged. Aztán olvasd el lassan úgy, hogy minden sor végén tartasz egy lélegzetvételnyi szünetet. Ebben a szünetben engedd, hogy az érzelmeidet megmozgassa a szöveg, hagyd, hogy "visszhangozzon" benned. Aztán jöhet a következő sor, és így tovább. Egy zsoltárt egy este többször is át lehet így imádkozni. Aztán következő nap, ha akarod, válassz másikat, de ha úgy érzed, hogy még szívesen időzöl az előző napival, azt is megteheted.

Néhány ötlet zsoltárra:

1. Ha úgy érzed, hogy van olyan bűnöd, ami zavar abban, hogy Isten elé lépj, imádkozd az 50 (51) zsoltárt, ami így kezdődik: "Könyörülj rajtam, Istenem, hiszen irgalmas és jóságos vagy, mérhetetlen irgalmadban töröld el gonoszságomat!..."
2. Ha vágysz Istenre, és ezt szeretnéd kifejezni neki, imádkozd a 63 (62) zsoltárt: "Isten, én Istenem, téged kereslek, utánad szomjazik a lelkem! Érted sóvárog a testem, mint a száraz, tikkadt, kiaszott föld..."
3. Ha összecsapott feletted az élet, imádkozd a 130 (129) zsoltárt: "A mélységből kiáltok, Uram, hozzád..."
4. Ha aznap megbántottak, akkor a 4 zsoltár segíthet: "Ha hozzád kiáltok, meghallgatsz, Istenem, te, aki igazságot szolgáltatsz nekem..."

Ezek csak gondolatébresztő ötletek, bármelyik zsoltárt választhatod. Fedezd fel a zsoltárok könyvét, mert sokat segít megtalálni az imádság hangját a szívedben!

(Fontos! A zsoltárok számozása eltér egyes bibliafordításokban, ezért adok meg két számot és a kezdősort.)

Az imádság fajtái 2.

Egy másik felosztás szerint mondhatsz előre megírt, kötött szövegű imádságot, vagy imádkozhatsz a saját szavaiddal.

A hit útjának kezdetén, amikor még nem szoktad meg, hogy hogyan szólj Istenedhez, sokat segítenek a kötött imák. Egy lassan mondott, átelmélkedett Miatyánk vagy Üdvözlégy, esetleg a Hiszekegy vagy bármilyen kötött imádság segít akkor, ha nem tudod mit mondjál. Amikor azonban a szíved megnyílik az imádságban, megtapasztalod Isten jelenlétét és vigasztalását, könnyen jön belőled a szó, örömet találsz benne, hogy szíved titkait, vágyait elmond figyelmes Teremtődnek. Ebben a szakaszban általában jellemző, hogy az ember sokat beszél, mint a friss szerelmes, aki egyszerre mindent el akar mondani.  Keresi az imában a változatosságot, a színt, talán egy kicsit a hangulatot is. Ez nem baj, ennek Isten is örül. De a hit mélyülésével a szív csendje az, ami  lassan fontosabbá kell váljon. Már kevés szavakból is meg kell értsük egymást, nincs szükség szóáradatra. Ekkor újra visszatérhetsz a kötött imádsághoz. Ekkor már nem zavar az, hogy a rózsafüzérben csupán ugyan azt az egy mondatot ismételgetjük, mert nem vágysz változatosságra, pusztán arra, hogy szíved Istennél időzhessen.

Kötött imára nagyon alkalmasak a zsoltárok, amik helyetted fogalmazzák meg a benned lévő érzéseket, nehézségeket, örömöket. Természetesen jók az általánosan használt imák is: a Miatyánk, Üdvözlégy, Dicsőség, Hiszekegy, szentek imái stb. Egyes imák nagyon jót tesznek a hitéletednek. A Hiszekegyet például érdemes elmondanod minden reggel. Megerősíti hitedet, és ahogy átelmélkeded, Istent is jobban megismered általa.

A saját szavaiddal pedig bármit imádkozhatsz. Egy a fontos: légy mindig őszinte. Azt mondd el, ami most benned van. Tárd fel Isten előtt, aki értő és érző füllel hallgat és válaszol. Megnyugtat, bemerít jelenlétébe, eligazít. Ez az imádság nagyon alkalmas a bensőséges találkozásra.

Az imádság fajtái 1.

Egy felosztás szerint az imádság lehet: hálaadó, dicsőítő, kérő, bűnbánó, közbenjáró.

1. Hálát adhatsz mindenért, amit Istentől kaptál. Ez az ima segít, hogy őszintén állj meg Teremtőd előtt. Sokan vannak ugyanis, akik abba az önámításba esnek, hogy bármit is a maguk erejének köszönhetnek az életükben, nem pedig Isten kegyelmének. Természetesen nem akarom azt mondani, hogy aki így gondolkodik semmit nem tett le az asztalra, viszont bele kéne gondolnia: kitől kapta emberi erejét, szabad akaratát, testi egészségét? Ki tartja életben, hogy mindazt végbevigye, amire oly büszke? Ki élhetne akár csak egy másodpercig is, ha Isten nem akarná a létezését? Hálát adhatsz tehát azért, hogy Isten mennyi jóval halmozott el téged.
2. A dicsőítés rokon a hálaadással, de van egy nagyon lényegi különbség a kettő között: a dicsőítő ima teljesen szabadon és érdek nélkül dicsőíti az Istent. Nem azért, amit kapott, és nem annak a reményében, amit kapni szeretne, hanem a dicsőítő ima az Isten nagyságával találkozó lélek szerető rajongásából fakad. A dicsőítés nagyon alkalmas arra, hogy elmerülj benne, és ne törődj semmi mással, csak Isten jelenlétével.
3. A kérő imádság a hit útjának elején nagyon gyakori, később azonban a lélek azt gondolhatja, hogy haszontalan, hiszen Isten így is bőkezűen ajándékozza az őt szeretőket. Te azonban ne gondold ezt. Bár Isten mindent tud, szereti, ha bizalommal fordulunk hozzá, és a kérő imádsággal elismerjük, hogy minden az övé, magunktól semmit nem várhatunk.
4. A bűnbánó imádság legyen minden esti gyakorlatod. Itt is fontos tudnod, hogy nem Istennek van szüksége bűnbánatodra, hanem neked, hogy lásd: a napodban hol voltak azok a pontok, amikor Isten ellen döntöttél, elutasítottad az ő szeretetét. Az este alkalmas arra, hogy ezekre visszagondolva jóvá tedd hibádat, és újra Isten mellett dönts.
5. A közbenjáró ima az, amit ma nagyon sokan elfelejtenek. Pedig hányszor tapasztaltam magam is, hogy egy-egy nehéz helyzetben mennyire bőségesen túláradt a kegyelem, pusztán azért, mert állhatatosan közbenjártunk valakiért. Emberek térnek meg Istenhez, vagy éppen gyógyulnak meg gyógyíthatatlannak vélt betegségeikből. Nyugodtan kérdezd Istentől minden nap, hogy kinek van szüksége imádságaidra, és utána imádkozz azért, akit Isten a szívedbe helyez. Ez gyakran nagyon egyszerűen történik: a reggeli imádságomban amint felteszem ezt a kérdést, teljesen egyértelműen egy név visszhangzik a szívemben. Aznap érte különösen is imádkozom.

Jó az, ha a napi imaéletedben az imádságnak mindezen öt fajtája helyet kap. A kérő, közbenjáró, dicsőítő imádságok inkább reggel, a hálaadó, bűnbánó inkább este.

Írtam már arról neked néhány bejegyzéssel korábban, hogy a hitnek vannak fokozatai. Ha rendszeres az imaéleted és rendezetten járulsz szentségekhez is, a hited mélyül, változik. Minden hitszakaszhoz különösen illik egy-egy imamód. Ezért nagyon fontos, hogy több fajta imádságot is kipróbálj, mert könnyen lehet, hogy pusztán amiatt vannak nehézségeid, hogy nem a hitednek megfelelő módon imádkozol. A következő néhány bejegyzésben az imádság fajtáiról írok neked.

Tapasztaltál már olyat, hogy valakin láttad: valami bántja, de mégsem akartál tapintatlan lenni, és alkalmatlankodni a kérdéseiddel? Ilyenkor vártál, hogy ő forduljon feléd, és akkor tudtad, hogy eljött a segítség ideje.

Isten pont így van velünk. Bár ő tudja, hogy mi bánt, (hiszen mindent tud), mégsem alkalmatlankodik, ha mi nem avatjuk bizalmunkba. Helyezd hát szívedet - minden vágyával, nehézségével és örömével - Isteni Mestered kezébe!

Mi a te feladatod az imában? Két dolog: megérkezni és jelen lenni.

Megérkezni: ha magadba nézel azt tapasztalod, hogy bár a tested leült, hogy imádkozz, de fejben még nem érkeztél meg. Még benned van a tegnap esti film az érzelmekkel és gondolatokkal, amit elindított, még szól a zene a füledben, amit utoljára hallgattál, még azon gondolkozol, hogy mit felejtettél el, vagy mit kell csinálnod ima után. Tested megérkezett, de a lelked még máshol jár. Csendesítsd le a gondolataidat, és érkezz meg lélekben is.

Jelen lenni: ha megérkeztél, maradj is a jelenben. Ott, ahol vagy. Ez nagyon nehéz, mert túlzottan hozzászoktunk, hogy egyszerre sok inger ér minket, ezért furcsa a csend. Te azonban, aki komolyan akarsz imádkozni, figyelj Isten jelenlétére és arra, amit csinálsz. Törekedj rá, hogy ne kalandozzanak el gondolataid. Ez nehéz. Sok szent mondta, hogy az igazán összeszedett imádság a lélek legnagyobb teljesítménye. Ne haragudj tehát magadra, ha nem sikerül, de törekedj rá!

 Ha megérkeztél, és jelen vagy teljes szíveddel, akkor várakozz Istenre, és ő nem hagy egyedül!

A zsoltárok kiválóan alkalmasak arra, hogy helyetted fogalmazzák meg az érzéseidet. Fusd át a zsoltárok könyvét, válassz egy olyat, ami kifejezi azt, ami benned van, és sorról-sorra mondd el úgy, hogy minden sor végén tartasz egy lélegzetvételnyi szünetet. Ne siess, hagyd, hogy átjárjon a szöveg. Érezd, hogy benned szólal meg.

Mit tegyél tehát, ha imádkozni akarsz?

1. keress egy helyet, egy szobát, vagy akár a szabadban egy padot, ahol tíz percig nem zavarnak (telefon kikapcs!)
2. hozz egy belső döntést, hogy most tíz percet (vagy kezdetben ötöt, később tizenötöt) Istenre szánsz
3. ezt a döntésedet ima közben ne változtasd, akár könnyen megy az ima, akár fáraszt
4. zárd ki a környezetedet, ülj vagy térdelj kényelmesen, ima közben ne foglalkozz azzal, hogy mi történik körülötted
5. mondd el imádságodat (akár kötött imát: pl.. egy tized rózsafüzér kb. öt perc, de mondhatsz bármilyen imát, ami a szíved szerint van. Vannak jó imagyűjtemények a Neten!)
6. mindig hagyj pár perc csendet a végén, Istennek
7. lezárásképpen mondd el Istennek - mint egy barátnak - hogy mit tapasztaltál, mit köszönsz neki vagy mi volt nehézség. Légy nyugodtan őszinte!

Soha ne felejtsd el: az ima nem attól sikeres, amit érzel, hanem Isten adja meg az értékét. Te csak azt tedd meg, ami rajtad múlik, a többit bízd Őrá!

Tudod mit fogunk csinálni, ha üdvözülünk? Teljes szívünkből és tisztán szeretni fogjuk Istent, dicsőítjük őt, szünet nélkül, és mindazokkal tökéletes szeretetben leszünk, akik velünk együtt üdvözültek. Gondolj erre, ha haragszol valakire. A földön el kell kezdened gyakorolni azt, amit aztán a mennyben szüntelenül tenni fogsz: dicsőíteni Istent, és mindenkivel tökéletes szeretetben lenni. Így tettek azok a szentek, akik már a földön megtapasztalták Isten országát.

Hogy megértsd, mit értek szüntelen imádságon, hadd írjak neked egy példát: ha a kertedben nevelgetett növényeidet meg akarod védeni, és azt szeretnéd, hogy békében növekedjenek, kerítéssel veszed körül őket. Oszlopokat szúrsz le, majd azokra vízszintesen drótot feszítesz, alul, fölül és középen. Ezután veszel fém hálót, és ráerősíted a drótokra. Kész a kerítés. Tégy így a lelkeddel is!

Az oszlopok, amik lelked kertjét védelmezik, azok a szentmisék, amelyeken részt veszel. Hetente egyszer eljársz, de azt is látnod kell, hogy minél sűrűbben állnak az oszlopok, annál erősebb a kerítés. Az alsó, középső és felső huzal a reggeli, déli és esti imádságod. Azt gondolnád talán, hogy lehetetlenség 10 perccel korábban felkelned, pedig könnyebb, mint gondolnád. Vagy tarthatod úgy, hogy a munkád/iskolád mellett az imádság délben megvalósíthatatlan feladat. Pedig egy Miatyánkot elmondani 35 másodperc, amit akár addig is megtehetsz, amíg jön a villamos. Este pedig látod, hogy mennyi mindennel elmegy az időd, biztosan belefér pár perc imádság. A fém háló, ami keresztül-kasul beborítja a kerítést pedig a nap közben elmondott fohászaid. Amikor egy szirénázó mentőautót látsz, mondj egy fohászt a benne ülőkért. Amikor szomorú embert látsz, imádkozz érte. Amikor kisgyermeket látsz, babakocsiban, dicsőítsd Istent az új teremtésért, és ajándékozó gazdagságáért. A lehetőségek határtalanok. 

Csak törekedj rá, hogy Isten jelenléte betöltse a napodat.

Mint ahogy az életben, az imádságban is el van veszve az az ember, akinek kizárólag az érzelmei határozzák meg a döntéseit. Istent keresd, ne az érzelmeidet, mert azok változékonyak, és végső soron csak magadba zárnak.

Nem lehet másképp megtanulni imádkozni, csak ha minden nap, komolyan szánsz rá időt.

Az Oltáriszentség és a Szentségimádás az egyetlen út, amely közvetlenül az égbe vezet!

Ha komolyan kezdesz imádkozni, mindenképp lesz sikertelenség-élményed. Ezt nem kerülheted el. De mielőtt elkeserednél, tudnod kell: nem az a fő cél, hogy emberi léptékkel mérve "jól" imádkozz (azaz minden tökéletesen sikerüljön, jól is érezd magad, végig oda tudj figyelni stb.), hanem az a cél, hogy rendszeresen imádkozz. Isten ugyanis az imádságaid által tud belépni az életedbe. Nem a jó és tökéletes imádság által, hanem egyszerűen azokban az időkben, amikor arra törekszel, hogy vele kapcsolatba lépj, bárhogy is sikerül.

Adott esetben egy "sikertelen", de végigküzdött imádság több kegyelmet hordozhat számodra, mint egy vigasztalásban eltöltött, könnyű imádság.

Tudod, sokáig nem értettem, hogy miért ajánlják a lelki mesterek, hogy imádságban gyakran elmélkedjünk a halálunkon. Modern - pszichológiával átitatott - lelkiségünk idegenkedik ettől. Félünk, nehogy depressziósak legyünk az ilyen gyakorlatoktól, ezért inkább ezeket kihagyjuk. Most azonban megértettem, hogy az ördög lesikerültebb kísértése, hogy elhiteti velünk: nincsen halál. Érzékeidet elkápráztatja a világ minden szépségével, hogy lassan felejtsd el: itt tartózkodásod csupán átmeneti. És ha már elhitted, hogy örökké élsz, akkor  többé nem készülsz arra, hogy egyszer meg kell állj Isteni Mestered színe előtt, és számot kell adj a cselekedeteidről. Vajon ott vagy-e az öt okos szűz között, akik tudják, hogy eljön majd a házigazda, és ezért elegendő lámpaolajjal kell készülniük, hogy ha késik, akkor is készen álljanak?

Ne szeressétek a világot, sem azt, ami a világban van! Ha valaki szereti a világot, nincs meg benne az Atya szeretete, mivel minden, ami a világban van: a test kívánsága, a szem kívánsága és az élet kevélysége, nem az Atyától van, hanem a világból. De a világ elmúlik a kívánságaival együtt. Csak aki az Isten akaratát teljesíti, az marad meg örökre. 1Jn 2,15-17

Talán most még csak gyermek vagy, és édes tejjel táplál téged Teremtőd. Ha azonban felnősz a hitben, megérted majd, hogy akiket Ő igazán szeret, azoknak keresztet ajándékoz, hogy a szívük ne nehezüljön el a világ szeretetében, és így megmentse őket az örök életre.

Újra szeretném hangsúlyozni: semmit ne rejts el Isten elől! Az igazán átimádkozott élet tudja, hogy mindent megmutathat Istennek. Azt is, amit szégyell, amiről senkinek nem beszél, vagy amit csupán apróságnak tart, jelentéktelen dolognak. A tudatlanok és a hitben gyermekek azt hiszik, hogy nem kell elmondani, mert Ő úgyis mindent tud. Ez igaz is. Azonban sokkal jobban tiszteli a szabad akaratunkat annál, minthogy bármit is ránk erőltessen, ha mi nem akarjuk. Kérj hát, és a kérő imádságban ismerd el, hogy rá vagy szorulva Isten segítségére.

Isten életed minden problémájára kíváncsi. Nincs olyan dolog, amivel untatnád. Nem kell egyetlen szobát sem elzárva tartanod a mennyei vendég szeme elől.

A keresztény élet három lábú szék: imádság, szentségekhez járulás, közösség. Minden ember meg van hívva az életszentségre, hogy életét Isten közelében élje le, és halála után Teremtőjével örvendezzen az örökkévalóságban. A család, ahova születtél, a hivatás, amit kaptál, a munkahely, ahol dolgoznod kell: mind-mind az üdvtörténetednek a része. Nem akadályozzák, hanem segítik (még ha néha nem is érted hogyan) eljutásodat a mennyei üdvösségbe.

Csak ne felejtsd el: akkor jársz az életszentség útján, ha minden nap imádkozol, gyakran járulsz szentségekhez, és közösségben gyakorlod és éled meg a szeretetet.

Ahogy a tested lélegzik, úgy a lelkednek is szüksége van a légzésre. Minden este, mielőtt elalszol, csendesedj el Isten jelenlétében. Adj hálát a napért és mindazon ajándékokért, amiket kaptál, aztán dicsőítsd őt. Majd tekints magadra, ismerd fel, hogy hol utasítottad vissza Isten szeretetét, és bánd meg az Ő jelenlétében bűneidet. Váljon ez minden esti gyakorlatoddá. Lélegezz, és élni fog lelked.

Az előző bejegyzések is utalnak már rá, de most megerősítem: egyre eszköztelenebbül, üres kézzel kell állnod Isten előtt. A hited kezdetén sokat segít a keresztény könnyűzene, egy-egy jó könyv, egy hangulatos kápolna, Taizéi módon berendezett terem, és ezek mind jók is. Azonban el kell jutnod lassan az eszköztelenségig. Amikor már csak magad vagy Isten előtt. Nem támaszkodsz hangulatkeltő zenére, látványra, helyszínre, hanem egyedül Isten az, aki gyönyörűséggel tölt el téged. A szív tisztasága, a szív csendje jelenti ezt is: nyitott tenyérrel, kiüresített szívvel állni Isten előtt, és várni, hogy megajándékozzon jelenlétével.

Amikor válogatsz a szentmisék között, vagy a papra, zenére, fűtésre panaszkodsz, mindig azon gondolkodom, hogy ha szerelmes vagy, és kedveseddel ültök a Margit szigeten egy padon, és történetesen hűvös nyári este van, a pad is kényelmetlen, és még Ő is a válladra hajtja a fejét, vajon min szoktál gondolkodni? Hogy mikor lesz már vége, mikor megyünk haza? Vagy pedig titkon azért szoktál imádkozni, hogy a boldog pillanatnak soha ne legyen vége?

Ne a templomot szeresd, ne az énekeseket, ne a papot. Hanem figyelj a Teremtőddel való találkozásra. Ne mulaszd el az alkalmat, ami soha nem fog visszatérni. Legyél jelen minden gondolatoddal és érzéseddel, életed legfontosabb pillanatában!

Igazi imádság csak a szív csendjében valósulhat meg. Lassan le kell tudnod mondani a világ zajáról, hogy ezt elérd. Vizsgáld meg: mennyi minden inger ér naponta. Mp3, Internet, TV, rádió, utcai reklámok stb. Mind-mind egy érzelmet, egy történetet, egy hangulatot ültet el benned. Sok ezek közül teljesen fölösleges. Tudnod kell válogatni, hogy mit engedsz be magadba, nehogy már bensődben is akkora legyen a zaj, hogy Isten hangját nem hallod meg.

Tudom, hogy ma nehezebb az imádság útját járni, mert felgyorsult az életünk, és így nehezebb koncentrálnunk. De ne felejtsd el: ez ok, és nem indok! Ne félj megküzdeni azért, hogy a szívedet a Teremtődhöz emelhesd, mert ott lelsz igazi békére. Csak Nála teljesedhet be az életed.

Kérdezted, hogy mennyit imádkozz naponta. Nehéz erre válaszolni. Ha eddig semennyit nem imádkoztál, akkor először szánj rá minden nap kétszer öt percet (reggel és este). Figyelj arra, hogy ez komoly öt perc legyen, odafigyeléssel, elszántsággal. Ne rövidítsd, ne csapd össze. Készülj rá, teremtsd meg a környezetet, és ami a legfontosabb: gyakorold, hogy ebben a kétszer öt percben hűséges legyél. Semmi nem fontosabb az imában a hűségnél! Pont akkor, amikor nehezen fér bele a napodba, amikor fáradt vagy, kedvetlen, haragos, akkor a legfontosabb a hűség ahhoz az imához, amit még a vigasztalás idején elhatároztál! És figyelj rá, hogy imádság legyen, tehát párbeszéd Istennel. Ne zenehallgatás, vagy az elmúlt napodon való gondolkodás. Párbeszéd.

Vigyázz azonban, ha most kezdesz komolyabban imádkozni, hogy ne vállalj túl sokat az elején. Ilyenkor fogd vissza a lelkesedésedet, mert ha többet vállalsz, mint amennyit be tudsz tartani, végül ez oda vezet, hogy elkeseredsz, és távolabb kerülsz az imától, mint előzőleg voltál.

Ha már hűséges vagy az imában, vállalj többet. Próbálj ki még egy imamódot az előzőek mellett,  imádkozz még egy időpontban a nap folyamán, amikor eddig nem imádkoztál, tanulj meg még egy imádságot, olvass Szentírást, imádkozz egy tized Rózsafüzért minden nap. Ha gondolod, apró lemondásokkal teheted ezt még kedvesebbé Isten előtt. Kelj fel tíz perccel korábban, feküdj kicsit később. Jusson eszedbe napközben is Isten jelenléte. Egy-egy röpfohászt el lehet mondani metrón, villamoson, bárhol. Találhatsz egy számodra kedves imádságot, amit megtanulsz, és mondjuk minden nap délben elmondod. Csak mindig előre haladj, mindig közelebb Istenhez. A végső célod a szüntelen imádság legyen (1Tessz 5,17). Amikor lelkedet - bárhol vagy is - elragadja Isten jelenléte, és egész életed szüntelen örvendezés lesz az Ő jelenlétében.