Először ezt olvasd el!

Ez a blog az imádság technikájáról szól. Praktikus segítséget akar nyújtani azoknak, akik az imádság útját keresik, hogy a személyes Istennel találkozzanak. Fontos tudnod, hogy mivel blog, a legfrissebb bejegyzés van legfelül, ezért, ha most érkeztél, talán érdemesebb alulról kezdened. A bejegyzések nem mindig szerkesztetten követik egymást, ha mégis egy témát járok körül, azt jelzem.

Figyelj rá, hogy egy ilyen blog esetében nagyon reális annak a veszélye, hogy túlzottan az imádság technikájára kezdesz koncentrálni. Lassan kialakulhat benned a hozzáállás, hogy igazából a cél az, hogy jól megtanuld a technikát. Csakhogy nem ez a cél. A cél: Isten. Ebben különbözik a keresztény imádság a jógától, a keleti meditációtól, és minden mástól. Nem fog működni az ima csak azért, mert jól csinálod. Szükség van Isten kegyelmére, aki válaszol az imádra. Nem kényszerítheted ki a válaszát, de előkészítheted a szíved, hogy képes legyél meghallani. A keresztény imádság célja tehát, hogy kapcsolatot vegyen fel egy élő és önálló személlyel, Istennel. Ezért ha úgy érzed, hogy túlzottan a technikára koncentrálsz, esetleg elkeserítenek a nehézségek, egy ponton tudnod kell elengedni mindent, amit addig megtanultál. Ha akadályoz a technika, akkor engedd el az érzést, hogy jól akarod csinálni, csak egyszerűen figyelj Istenre. Az imádságban Ő az igazi vezetőd. Hiszen nem csak te keresed az utat Őhozzá, hanem Ő is tehozzád. Még egyszer hangsúlyozom: ne a módszer tökéletesítése legyen a célod, hanem maga Isten.

Ne feledd: az imádság - vállalás. Döntened kell, hogy fontos-e számodra. Ha igen, minden bizonnyal minden nap le kell mondanod valami másról, hogy azt az időt az imára szánd. Magától és véletlenül nem fog történni semmi. De ha hűségesen kitartasz, tapasztalni fogod Isten kegyelmének kiáradását az életedre. A bűn hatalma fokozatosan megtörik, a kísértések gyengülnek, és lassan megkülönböztetés nélkül tudsz majd szeretni.

Keresd tehát Istent, ne legyen semmi sem fontosabb az életedben ennél! Mert csak azok találják meg, akik igazán keresik őt.

2011. február 18.

Hogy megértsd, mit értek szüntelen imádságon, hadd írjak neked egy példát: ha a kertedben nevelgetett növényeidet meg akarod védeni, és azt szeretnéd, hogy békében növekedjenek, kerítéssel veszed körül őket. Oszlopokat szúrsz le, majd azokra vízszintesen drótot feszítesz, alul, fölül és középen. Ezután veszel fém hálót, és ráerősíted a drótokra. Kész a kerítés. Tégy így a lelkeddel is!

Az oszlopok, amik lelked kertjét védelmezik, azok a szentmisék, amelyeken részt veszel. Hetente egyszer eljársz, de azt is látnod kell, hogy minél sűrűbben állnak az oszlopok, annál erősebb a kerítés. Az alsó, középső és felső huzal a reggeli, déli és esti imádságod. Azt gondolnád talán, hogy lehetetlenség 10 perccel korábban felkelned, pedig könnyebb, mint gondolnád. Vagy tarthatod úgy, hogy a munkád/iskolád mellett az imádság délben megvalósíthatatlan feladat. Pedig egy Miatyánkot elmondani 35 másodperc, amit akár addig is megtehetsz, amíg jön a villamos. Este pedig látod, hogy mennyi mindennel elmegy az időd, biztosan belefér pár perc imádság. A fém háló, ami keresztül-kasul beborítja a kerítést pedig a nap közben elmondott fohászaid. Amikor egy szirénázó mentőautót látsz, mondj egy fohászt a benne ülőkért. Amikor szomorú embert látsz, imádkozz érte. Amikor kisgyermeket látsz, babakocsiban, dicsőítsd Istent az új teremtésért, és ajándékozó gazdagságáért. A lehetőségek határtalanok. 

Csak törekedj rá, hogy Isten jelenléte betöltse a napodat.