Ha kísértés lep meg, rögtön menekülj az imádságba! Így a legnehezebb kísértéseid lehetnek a leginkább segítségedre a megszentelődés útján. A legmélyebb imádságok fakadnak fel, ha a lélek elismeri tehetetlenségét a harcban, és kicsinységében Isten segítségét kéri. Engedd, hogy szíved sebzettsége munkálja az üdvösségedet!

Beszélgettünk az akédiáról. Szeretném néhány szóban összefoglalni. Ez olyan lelki kedvetlenség, ami a gyakorló hívőt lepi meg. Az, aki eddig jól haladt előre a lelkiéletben, aki örömét lelte az imádságban, hirtelen úgy találja, hogy semmi nem megy, semminek nincs értelme. Lelki előmenetele elakadni látszik, és ezért gyakran a körülményeket, más embereket, vagy éppen önmagát hibáztatja. Ilyenkor fontos, hogy megossz mindent lelkivezetőddel! Beszéljétek át lelki előrehaladásodat, gondoljátok át újra, hogy miben változtatnál. Tehát frissítsd a lelkiéletedet, és kérd a Szentlelket, hogy tüzesítse át a szívedet. És mindemellett: tarts ki az imádságban! Istennek mindig megvan a hatalma, hogy kivezessen a sivatagból.

Komoly akadálya a lelkiéletnek, ha van olyan ember, akinek nem akarsz megbocsátani!

Kérdezted, hogy mit tegyél, ha újra és újra ugyanazt gyónod meg. Fontolj meg egy dolgot: nem azért van-e így, mert felszínes a lelkiismeret-vizsgálatod? Ha mindig csak a gyónás előtt próbálod összeszedni, hogy mik történtek az előző időszakban, akkor valószínűleg csak a nagyon emlékezetes dolgok fognak az eszedbe jutni. Ha azonban minden este leültél komolyan megvizsgálni a napodat Isten tekintetén keresztül, akkor a lelkiismereted finomodik, és rögtön látod, hogy rendszerint olyan apróságokkal bántjuk meg az Ő szeretetét, amiket észre sem veszünk. A megoldás tehát ez: végezz komoly lelkiismeret-vizsgálatot minden este, és járj gyakrabban gyónni.

Az imádságban sokat segít a helyes önismeret. Ha ismered a belső, lelki igényeidet, akkor jól tudod megválasztani azt az imamódot, amiben elmélyülsz.

1. vannak emberek, akik inkább érzelmi beállítottságúak. Ők jól teszik, ha az érzelmeiket az imádságba is beleviszik. Készíts magadnak egy ima-sarkot, amit egy kereszttel, mécsessel, drapériával tegyél hangulatossá. Kezdheted az imádat egy énekkel, ami lehet gitáros vagy taizéi. Bármilyen imádságot mondasz utána, hagyd, hogy érzelmileg megérintődj. Pl. ha a rózsafüzért imádkozod, egy-egy pillanatra állj meg a titkoknál, hagyd, hogy hassanak rád. Isten gyakran az érzelmeinket is felhasználva szól hozzánk. Vigasztalást ad, felüdít. Ha szentírási szakaszon elmélkedsz, inkább az evangéliumokból válassz! Képzeld bele magad egy-egy szereplő helyébe, éld át, amit ő átélt, legyél jelen a történetben.
2. ha inkább racionális beállítottságú vagy, akkor talán jobban szereted a rendezett, kiszámítható imádságokat. A rózsafüzért mondhatod úgy, hogy nem állsz meg minden titoknál, inkább a gondolataidat próbáld végig Istennél tartani. Ha elmélkedsz egy szentírási szakaszon, válassz a levelekből. Figyeld meg, hogy melyik mondatnál ragadnak meg a gondolataid, és azt ismételgesd, hogy az értelmeddel a mélyére hatolj, és felfedezd, hogy mit mond neked általa a Szentlélek!

Ezek alapján, ha tudod, hogy milyen típus vagy, gondold tovább, és alakítsd aszerint az imaéleted, hogy  azzal elősegítsd, ne pedig hátráltasd lelked párbeszédét Istennel!

Ha az elméd túl zajos, ha túl sok mindennel törődsz, túl sok minden aggaszt, túl sokfelé figyelsz, akkor szíved nem tudja meghallani Isten hangját. Találj rá a belső csendre! Legyen a napodban olyan időszak, amit a csendre szánsz! Akkor ne hallgass semmit, ne beszélgess senkivel! Olvass a Szentírásból, vagy csak légy csendben! Erre legalkalmasabb az este. El kell kerülnöd, hogy a napi rohanás után "beájulj" az ágyba. Egy órával a lefekvés előtt már kapcsolj ki mindent! Hagyd, hogy az elméd lecsendesedjen, és a szíved szólaljon meg!

Sok dologtól félsz, mert gyenge még a bizalmad Istenben. Ha teljesen Rá tudnád magad bízni, csak egy félelmed lenne: hogy Őt bármilyen bűnnel megbántod. Ha azt méricskéled, hogy mi halálos és mi bocsánatos bűn, ha keresed a kompromisszumot, hogy mi az, ami még belefér, ha a bűn elkövetése előtt még arra gondolsz, hogy "nem baj, majd meggyónom", akkor még nem tértél meg teljesen. Még nem határoztad el, hogy teljesen Istent fogod szolgálni. Ezért nem tudja Isten megragadni a szívedet. Az Ő végtelen és mindenható szeretetének egyetlen akadálya van: a mi szabad akaratunk.

Ha imádkozol, gondolataid Istennél vannak. Ezért minél gyakrabban imádkozol egy nap, annál inkább Istenre irányul a figyelmed. Ez pedig a vágyaidat is Istenre irányítja. Így minél többet imádkozol, annál inkább vágysz rá, hogy imádkozz. Az imaélet kezdetén tehát nagy a szerepe az akaratodnak, hogy fáradtságod vagy kedvetlenséged ellenére is kitarts a napi imában, aztán ahogy haladsz előre, az akarat helyét átveszi a belső vágy, ami vonzani fog az imádságra.