Ha gyakran elkalandozik a figyelmed ima közben, ha szívesen időzöl el egy-egy gondolatnál, vizsgáld meg: nem keresed-e az imában a vigasztalást? Nem a szárazság elől menekülsz-e a megnyugtató gondolatokhoz? Nagy ajándék ugyanis Istentől, ha az ima örömet, békét okoz, de nem várhatjuk el tőle, hogy ezt mindig megadja, mert akkor a lelkünk sose erősödne meg. Mintha a gyermekedet mindig öledben hordoznád, és nem hagynád, hogy maga tegyen meg néhány lépést. Így aztán soha nem tanulna meg járni.

Képzelj el egy meredek hegyoldalt, amin biciklivel haladsz felfelé. Küzdened kell, hogy előrehaladj, és amint abbahagyod a pedálozást, elkezdesz visszafelé gurulni. Ilyen a hited is. Sose állsz egy helyben. Vagy előre, vagy visszafelé haladsz. Onnan tudod, hogy fejlődik a hited és az imaéleted, hogy megkülönböztetés nélkül szereted az embereket.

Önzetlen szeretettel, érdek nélkül akarsz imádkozni? Dicsőítsd Istent! Ne azért, amit kérsz tőle, és ne is azért, amit már megadott, csupán önmagáért. Az ember küldetése a földön, sőt létének egyetlen értelme: Isten dicsőítése. Meg akarod valósítani önmagad? Egész lényeddel dicsőítsd Istent!

Alapvetően három fajta emberrel találkoztam:

1. nincs kapcsolata Istennel
2. fanatikus kapcsolata van Istennel
3. élő kapcsolata van Istennel

Az első egyáltalán nem, vagy csak ritkán imádkozik, és amikor elmegy misére, általában nem figyel oda.  Gyónni régen volt már, nem is nagyon tudja, hogy mit kéne megbánnia. Az ilyen típusú ember lassan eljut a kérdésig: "minek járjak misére, ha úgysem történik semmi?" Aztán lassan tényleg elhagyja a szentségi életet, és a lelke észrevétlenül elsorvad.

A második általában megélt valamilyen istenélményt, és ahhoz, vagy legalábbis az emlékéhez ragaszkodik. Nem meri elengedni, fél, hogy nem lesz újabb tapasztalata. Felépít egy istenképet, és azt semmi áron sem engedi el. Az imaéletén/hitgyakorlatán nem mer változtatni, még ha érzi is, hogy valami nem működik. Az ilyen ember általában nagyon aggályos a hit dolgait illetően, ezért a lelkiismerete sem működik igazán jól. Könnyen bűnnek vél olyan dolgokat, amelyek nem azok, közben a szeretetlenség bűnébe esik. Emellett pedig elveszíti a közvetlen kapcsolatot Istennel.

A harmadik élő istenkapcsolattal rendelkezik, ami dinamikus. Mint két földi személy esetében: vannak időszakok, amikor nagyon közel vagyunk egymáshoz, egy-egy élmény, esemény összeköt, aztán jönnek olyan napok, vagy akár hetek, amikor távolabb kerülünk, de tudunk egymásról, és úgy élünk, hogy a másik, a másikkal való kapcsolat része az életünknek, meghatározza a viselkedésünket, döntéseinket. Az ilyen ember mindennapi életében fontos helyet foglal el az imádság és Isten igéjének olvasása. Szentségi életét komolyan gyakorolja, hetente többször eljár szentmisére, és mivel lelkiismerete kifinomult, gyakran jár gyónni. A hite nem stagnál, hanem lépésről lépésre fejlődik.

Az előbbiekben néhány bejegyzés arról szólt, hogy mit csinálj, ha úgy érzed nem megy az imádság, nem jön válasz a másik oldalról. Ne felejts el azonban valamit: az imádság kegyelem. Mindent meg kell tennem, ami rajtam múlik, de mégsem én hozom létre a kapcsolatot, hanem Isten szólít meg. Ha ki akarnám erőszakolni a válaszát, ha nem hagynám meg az ő döntési szabadságát, csak varázsló lennék a Harry Potterből, aki kedvére irányítja a kozmosz energiáit. Isten azonban önálló személy, szabadsága van, döntései vannak. Az előzőekben azokról a hibákról írtam, amik megnehezítik a kapcsolatotokat, de most ki akarom hangsúlyozni: ha úgy érzed, hogy mindent jól csinálsz, mégsem kapsz feleletet az imáidra, könnyen az aggodalom és a kétségbeesés kerülgethet, de ne hagyd, hogy elhatalmasodjanak rajtad! Mindennél fontosabb a nyitott szív és a kitartó imádság! Meg fogod tapasztalni Isten túláradó szeretetét, hallani fogod a hangját, érezni a vezetését.  Erről szól az evangélium, amikor a vőlegény késedelmes érkezésekor sokan felkészületlenek. Légy kitartó, és éber, hogy Isten ébren találjon, amikor érkezik!

Az imádság negyedik (és talán leggyakoribb) akadálya: a rossz körülmények. Bizonyára tapasztaltad, hogy amikor leülsz imádkozni, nagyon sok dolog elkezd zavarni. A szomszéd szobából átszűrődő zaj, valaki telefonál, TV-t néz, az öcséd az ágyán ugrál, villamos zörög az utcán stb. Aztán zavarni kezd ahogy ülsz, kényelmetlen, elkezd viszketni az orrod, és fájni a lábad. Hogy legyőzd az imádság ezen akadályát, tedd ezt: válaszd szét a zavaró tényezőket azokra, amiken tudsz változtatni, és azokra, amiken nem. Ha tudsz változtatni, változtass: menj be egy csendesebb szobába, tegyél egy párnát magad alá, találd ki, hogy hogyan lesz jobb. Viszont, amin nem tudsz változtatni, azon ne dühöngj. Sokszor nem is maga a körülmény a zavaró, hanem a saját érzelmi reakciónk miatt nem tudunk imádkozni. Ha régóta a körülményekre fogod, hogy nem tudsz imádkozni, akkor biztos lehetsz benne, hogy az önbecsapás csapdájába estél. Légy tehát kitartó, és tegyél meg mindent az imádságért. Ne félj megharcolni azért, hogy imádkozhass. A harc az ima előtt olyan, mint egy antifóna a zsoltár előtt.

Az imádság harmadik akadálya a rossz motiváció. Egyszer valaki azt kérdezte tőlem: Isten tényleg meghallgatja az imáinkat? Imádkozhatok a vizsgám sikeréért? És mi van, ha mégsem sikerül? Nem hallgatta meg, vagy nem adta meg? Ekkor gondolkodtam el azon, hogy ez a fiatal azért nem jut előre az imádságban, mert rossz célra használja az imát. A hite csupán adok-kapok kapcsolat, nem pedig a szerető egymásra figyelés kapcsolata.  Az ima csupán varázsige számára, és tudni szeretné, hogy mennyire működik. Valószínűleg azt tapasztalja, hogy varázsigeként alig. Imádságod fő célja az Isten szeretetére adott válasz legyen. Kezdetben ne akarj mást, mint az Ő szerető jelenlétében elmerülni. Válaszolni a hívására, amivel megszületésed óta hív téged a vele való szeretetteljes kapcsolatra.

Aztán, ahogy egyre közelebb kerültök majd egymáshoz, szíved csendjében és az Ő jelenlétében előadhatod legszemélyesebb kéréseidet, elmondhatod legféltettebb titkaidat. És Ő bőségesen meg fog ajándékozni. Megjutalmaz szeretetedért, és tapasztalni fogod imádságaid meghallgatását. De kérlek, ne légy önző: ne az ajándékozót keresd Istenben, hanem halmozd el Őt figyelmeddel és szereteteddel, mert Ő is ezt teszi veled. Annyira kevesen szeretik Istent önmagáért! Mindig csak azt nézzük, mit adhat nekünk. Te ne a kezét szemléld, amiben ajándékait hozza, hanem az arcában gyönyörködj! Így lesz imádatod őszinte és szereteted mentes az önzőségtől.

Az imádság második akadálya a bűn. Ha már régen voltál gyónni, ha emiatt egy ideje nem is áldozol, ha érzed lelkeden az elkövetett bűnök súlyát, akkor érezheted nehéznek az imádságot és távolinak Istent. Így ír erről a Szentírás: "Nem! Nem rövid az Úr keze: meg tudna szabadítani, s a füle sem süket a hallásra. Nem, hanem a ti gonoszságaitok ütöttek szakadékot köztetek és Istenetek között." Iz 59,1-2 és: "Aki az Úr nevét hívja segítségül, szakítson a bűnös élettel." 2Tim 2,19. A bűnöd szakadék (más fordítás szerint fal) közted és Isten között. Imaéleted ellaposodik, vagy meg is szűnik. Ilyenkor mondasz olyanokat, hogy "nekem imádság egy szép zene meghallgatása", "nekem imádság egy szép táj szemlélése", "egy mosoly egy kisgyermek arcán". Csupa olyan dolog, ami szép, de nem valósítja meg az igazi imádságot, ami párbeszéd Istennel. Az életed ezen szakaszában néha mégis nagy Isten élményt élsz meg, úgy érzed, Isten megszólít, megérint egy pillanatban szinte hallod, hogy szól, a szíved megdobban, érzed vonzását. De vigyázz: ez nem azt jelenti, hogy közel vagy hozzá, hanem  éppen ellenkezőleg: ezekkel az apró örömökkel, vigasztalásokkal próbál téged visszahívni magához. Határozd el tehát magadat, hogy elmész gyónni. Pesten a napnak szinte minden szakában találsz  szabad gyóntatószéket. És még valami: ne keverd össze a gyónást a lelkivezetéssel! A jó gyóntatóatya legfontosabb ismérve, hogy elérhető. Természetesen különösen jó, ha olyan atyához mész, aki lelki tanácsokkal is ellát, de a kegyelem a tanácsok nélkül is kiárad és működik, és neked most erre van szükséged. Most itt van, és közvetíti számodra Isten bűnbocsátó kegyelmét. Ha kifogásokat keresel, legyél biztos benne, hogy a kísértő segít, hogy találj is. Isten azonban hív. Ne hagyd figyelmen kívül a hívását!

Ha gyakrabban jársz gyónni, fontold meg az elhatározást, hogy egy-két hetente eljárj. Lelkiismereted így tud annyira kifinomult lenni, hogy már nem csak a nagy bűnöket érzékeli, hanem a kisebb hibáktól is szabadulni akar. Végső soron ez a szentség útja: megszabadulni mindentől, ami elválaszt téged Istenedtől, nem nézve, hogy kicsi vagy nagy bűn, nem kötve kompromisszumot, hanem futni a bűntől, egyenesen Istenhez.

Az imádság első akadálya a harag. Ha leülsz imádkozni, és harag van benned, ha megbántottak, ha valaki alaposan elbánt veled, nehezen tudsz másra gondolni, mint a téged ért sérelemre. Emiatt nem tudsz az imára figyelni, és még kevésbé jut eszedbe, hogy Isten ebben a helyzetben is jelen van. Ilyenkor szeretjük Őt kizárni a gondolatainkból. Ha haragszol valakire, szívesen gondolsz arra, hogy mit tennél, ha itt lenne, vagy mit kellett volna tenned vele akkor, amikor megbántott. Egy-egy ilyen „bosszúfantázia” sok-sok kellemes percet tud okozni. Azt viszont talán megfigyelted, hogy utána egyáltalán nem érzed jobban magad. Míg, ha megbocsátasz, még ha nehéz is, az hosszútávon örömet okoz számodra is. Ellenszere: ülj le imádkozni, és mondd ki őszintén Istennek, hogy mi van benned! Ő ebben a helyzetben is veled van. Ismeri a haragot, hiszen az evangéliumban olvashatod, hogy egy-egy alkalommal Jézus is dühös volt. Vidd tehát elé, mondd el neki őszintén, és kérd, hogy lépjen bele ebbe a helyzetbe. Aztán – nagyon fontos – bocsáss meg és imádkozz azért, aki a bajt okozta. Ehhez szükséges, hogy lemondj a bosszúfantáziákról. Ugyanúgy állítsd meg a gondolataidat, mint ahogy azt néhány bejegyzéssel előbb leírtam. Ez talán nehéz lesz, talán többször meg kell majd tenned, mire sikerül, de ez az egyetlen módja, hogy Isten útját járd. Mert Ő mondta, hogy : „Hallottátok, hogy a régiek ezt a parancsot kapták: Ne ölj! Aki öl, állítsák a törvényszék elé. Én pedig azt mondom nektek: Már azt is állítsák a törvényszék elé, aki haragot tart embertársával...Ha tehát ajándékot akarsz az oltáron felajánlani, és ott eszedbe jut, hogy embertársadnak valami panasza van ellened, hagyd ott ajándékodat az oltár előtt, s menj, előbb békülj ki embertársaddal, aztán térj vissza és ajánld fel ajándékodat.” Mt 5,21-24 A fellobbanó haraggal nem tudsz mit tenni. Az viszont már a te választásod, hogy dédelgeted-e a haragos gondolatokat. Mert ezek akadályai az imádságnak és akadályai az Istennel való kapcsolatodnak.

Tudom, hogy vágysz rá, hogy Isten szóljon hozzád. Ő még jobban vágyakozik arra, hogy találkozzon veled. Az imádságban való kitartásodnak meglesz tehát a jutalma. Nemsokára azonban felsorolok néhány akadályt, ami késlelteti egymásra találásotokat.

Ezeket a bejegyzéseket ne egyvégtében fusd át. Hagyj időt magadnak, hogy kipróbáld, begyakorold mindazt, amit itt olvasol. Ha nem válik életeddé, mit sem ér. Nem cél, hogy az okos gondolatok egy újabb adagját habzsold be. A cél, hogy megváltozzon az imaéleted. A cél, hogy a lelkedet felemeld Istenhez. Ez pedig nem megy egyik napról a másikra. Hosszú utazás ez, ami minden nap küzdelmet kíván tőled. Hosszú az út Egyiptomból Kánaánba. A választott népnek negyven év volt. Te se add fel, ha nincs rögtön eredmény. Ahogy  a Bibliában olvasod: "Futok a kitűzött cél felé, az égi hivatás jutalmáért, amelyre Isten meghívott Krisztusban." (Fil 3,14) és: "aki mindvégig kitart, az üdvözül." (Mt 24,13)

Tarts hát ki, az üdvösség jutalmáért!

Ha úgy érzed, hogy szétszórtan végezted az imádságot vagy túlzottan elkalandoztak a gondolataid, ne légy dühös magadra, egyszerűen csak ismételd meg. Fontos azonban, hogy csak egyszer ismételj, különben újabb kísértést kapsz, hogy nem kell odafigyelned, hiszen úgyis megismételheted.

Az elméd olyan, mint egy szivacs. Mindent magába szív, amit nézel vagy hallgatsz, hogy aztán akkor adja vissza, amikor a legalkalmatlanabb. Így jönnek föl filmekből jelenetek, vagy zeneszámok, miközben próbálsz összpontosítani az imádságra. Alig ültél le, alig helyezkedtél el, és már azon kapod magad, hogy a tegnapi/múltheti/bármikori filmen gondolkodol, játszod tovább a jeleneteket, elkap újra az érzés, és máris szétestek a gondolataid. Mit tehetsz ellene? Először is tisztítsd meg az életed. Ne nézz meg, ne hallgass olyat, amiről tudod, hogy felesleges, és esetleg később még kellemetlenségeket is fog okozni. Kerüld az ilyen internetes oldalakat, mozifilmeket, zeneszámokat. Másodszor: amikor imádkozol, próbáld meg tisztán tartani az elmédet, és csak Isten jelenlétére figyelni. Ha gondolat érkezik, ami eltérítene, engedd tovább. Ne légy dühös, se a gondolatra, se magadra, ne keseredj el, csak engedd el. Ne gondold végig.

Ez hosszú gyakorlást kíván, légy kitartó!