Tudod, sokáig nem értettem, hogy miért ajánlják a lelki mesterek, hogy imádságban gyakran elmélkedjünk a halálunkon. Modern - pszichológiával átitatott - lelkiségünk idegenkedik ettől. Félünk, nehogy depressziósak legyünk az ilyen gyakorlatoktól, ezért inkább ezeket kihagyjuk. Most azonban megértettem, hogy az ördög lesikerültebb kísértése, hogy elhiteti velünk: nincsen halál. Érzékeidet elkápráztatja a világ minden szépségével, hogy lassan felejtsd el: itt tartózkodásod csupán átmeneti. És ha már elhitted, hogy örökké élsz, akkor  többé nem készülsz arra, hogy egyszer meg kell állj Isteni Mestered színe előtt, és számot kell adj a cselekedeteidről. Vajon ott vagy-e az öt okos szűz között, akik tudják, hogy eljön majd a házigazda, és ezért elegendő lámpaolajjal kell készülniük, hogy ha késik, akkor is készen álljanak?

Ne szeressétek a világot, sem azt, ami a világban van! Ha valaki szereti a világot, nincs meg benne az Atya szeretete, mivel minden, ami a világban van: a test kívánsága, a szem kívánsága és az élet kevélysége, nem az Atyától van, hanem a világból. De a világ elmúlik a kívánságaival együtt. Csak aki az Isten akaratát teljesíti, az marad meg örökre. 1Jn 2,15-17

Talán most még csak gyermek vagy, és édes tejjel táplál téged Teremtőd. Ha azonban felnősz a hitben, megérted majd, hogy akiket Ő igazán szeret, azoknak keresztet ajándékoz, hogy a szívük ne nehezüljön el a világ szeretetében, és így megmentse őket az örök életre.

Újra szeretném hangsúlyozni: semmit ne rejts el Isten elől! Az igazán átimádkozott élet tudja, hogy mindent megmutathat Istennek. Azt is, amit szégyell, amiről senkinek nem beszél, vagy amit csupán apróságnak tart, jelentéktelen dolognak. A tudatlanok és a hitben gyermekek azt hiszik, hogy nem kell elmondani, mert Ő úgyis mindent tud. Ez igaz is. Azonban sokkal jobban tiszteli a szabad akaratunkat annál, minthogy bármit is ránk erőltessen, ha mi nem akarjuk. Kérj hát, és a kérő imádságban ismerd el, hogy rá vagy szorulva Isten segítségére.

Isten életed minden problémájára kíváncsi. Nincs olyan dolog, amivel untatnád. Nem kell egyetlen szobát sem elzárva tartanod a mennyei vendég szeme elől.

A keresztény élet három lábú szék: imádság, szentségekhez járulás, közösség. Minden ember meg van hívva az életszentségre, hogy életét Isten közelében élje le, és halála után Teremtőjével örvendezzen az örökkévalóságban. A család, ahova születtél, a hivatás, amit kaptál, a munkahely, ahol dolgoznod kell: mind-mind az üdvtörténetednek a része. Nem akadályozzák, hanem segítik (még ha néha nem is érted hogyan) eljutásodat a mennyei üdvösségbe.

Csak ne felejtsd el: akkor jársz az életszentség útján, ha minden nap imádkozol, gyakran járulsz szentségekhez, és közösségben gyakorlod és éled meg a szeretetet.

Ahogy a tested lélegzik, úgy a lelkednek is szüksége van a légzésre. Minden este, mielőtt elalszol, csendesedj el Isten jelenlétében. Adj hálát a napért és mindazon ajándékokért, amiket kaptál, aztán dicsőítsd őt. Majd tekints magadra, ismerd fel, hogy hol utasítottad vissza Isten szeretetét, és bánd meg az Ő jelenlétében bűneidet. Váljon ez minden esti gyakorlatoddá. Lélegezz, és élni fog lelked.

Az előző bejegyzések is utalnak már rá, de most megerősítem: egyre eszköztelenebbül, üres kézzel kell állnod Isten előtt. A hited kezdetén sokat segít a keresztény könnyűzene, egy-egy jó könyv, egy hangulatos kápolna, Taizéi módon berendezett terem, és ezek mind jók is. Azonban el kell jutnod lassan az eszköztelenségig. Amikor már csak magad vagy Isten előtt. Nem támaszkodsz hangulatkeltő zenére, látványra, helyszínre, hanem egyedül Isten az, aki gyönyörűséggel tölt el téged. A szív tisztasága, a szív csendje jelenti ezt is: nyitott tenyérrel, kiüresített szívvel állni Isten előtt, és várni, hogy megajándékozzon jelenlétével.

Amikor válogatsz a szentmisék között, vagy a papra, zenére, fűtésre panaszkodsz, mindig azon gondolkodom, hogy ha szerelmes vagy, és kedveseddel ültök a Margit szigeten egy padon, és történetesen hűvös nyári este van, a pad is kényelmetlen, és még Ő is a válladra hajtja a fejét, vajon min szoktál gondolkodni? Hogy mikor lesz már vége, mikor megyünk haza? Vagy pedig titkon azért szoktál imádkozni, hogy a boldog pillanatnak soha ne legyen vége?

Ne a templomot szeresd, ne az énekeseket, ne a papot. Hanem figyelj a Teremtőddel való találkozásra. Ne mulaszd el az alkalmat, ami soha nem fog visszatérni. Legyél jelen minden gondolatoddal és érzéseddel, életed legfontosabb pillanatában!

Igazi imádság csak a szív csendjében valósulhat meg. Lassan le kell tudnod mondani a világ zajáról, hogy ezt elérd. Vizsgáld meg: mennyi minden inger ér naponta. Mp3, Internet, TV, rádió, utcai reklámok stb. Mind-mind egy érzelmet, egy történetet, egy hangulatot ültet el benned. Sok ezek közül teljesen fölösleges. Tudnod kell válogatni, hogy mit engedsz be magadba, nehogy már bensődben is akkora legyen a zaj, hogy Isten hangját nem hallod meg.

Tudom, hogy ma nehezebb az imádság útját járni, mert felgyorsult az életünk, és így nehezebb koncentrálnunk. De ne felejtsd el: ez ok, és nem indok! Ne félj megküzdeni azért, hogy a szívedet a Teremtődhöz emelhesd, mert ott lelsz igazi békére. Csak Nála teljesedhet be az életed.

Kérdezted, hogy mennyit imádkozz naponta. Nehéz erre válaszolni. Ha eddig semennyit nem imádkoztál, akkor először szánj rá minden nap kétszer öt percet (reggel és este). Figyelj arra, hogy ez komoly öt perc legyen, odafigyeléssel, elszántsággal. Ne rövidítsd, ne csapd össze. Készülj rá, teremtsd meg a környezetet, és ami a legfontosabb: gyakorold, hogy ebben a kétszer öt percben hűséges legyél. Semmi nem fontosabb az imában a hűségnél! Pont akkor, amikor nehezen fér bele a napodba, amikor fáradt vagy, kedvetlen, haragos, akkor a legfontosabb a hűség ahhoz az imához, amit még a vigasztalás idején elhatároztál! És figyelj rá, hogy imádság legyen, tehát párbeszéd Istennel. Ne zenehallgatás, vagy az elmúlt napodon való gondolkodás. Párbeszéd.

Vigyázz azonban, ha most kezdesz komolyabban imádkozni, hogy ne vállalj túl sokat az elején. Ilyenkor fogd vissza a lelkesedésedet, mert ha többet vállalsz, mint amennyit be tudsz tartani, végül ez oda vezet, hogy elkeseredsz, és távolabb kerülsz az imától, mint előzőleg voltál.

Ha már hűséges vagy az imában, vállalj többet. Próbálj ki még egy imamódot az előzőek mellett,  imádkozz még egy időpontban a nap folyamán, amikor eddig nem imádkoztál, tanulj meg még egy imádságot, olvass Szentírást, imádkozz egy tized Rózsafüzért minden nap. Ha gondolod, apró lemondásokkal teheted ezt még kedvesebbé Isten előtt. Kelj fel tíz perccel korábban, feküdj kicsit később. Jusson eszedbe napközben is Isten jelenléte. Egy-egy röpfohászt el lehet mondani metrón, villamoson, bárhol. Találhatsz egy számodra kedves imádságot, amit megtanulsz, és mondjuk minden nap délben elmondod. Csak mindig előre haladj, mindig közelebb Istenhez. A végső célod a szüntelen imádság legyen (1Tessz 5,17). Amikor lelkedet - bárhol vagy is - elragadja Isten jelenléte, és egész életed szüntelen örvendezés lesz az Ő jelenlétében.